Jelenések könyve
(részletek)
A bárány és kísérete (Jel 14,1–5)
az egész bárány
mozdulatlan,
emésztetlen,
a templom
mögötti hegyen,
ami a szájpadlásomról
lecsurgó égig ért.
A torkom megszorult,
és szólni se tudtam,
mégis ének
tört belőlem elő.
Se dallama,
se ríme,
hangereje,
mert
férfiakról szólt,
akik nem fogtak
asszonyt,
és nőkről,
akik nem érintettek
férfiakat.
És álltak bennem
ők a bárány mellett
türelmetlen,
és vidámkodtak,
szerelmesek voltak,
és bennük
hazugság
nem kelt,
csak a szótlan szépség,
szikra energia.
Az ítélet meghirdetése (Jel 14,6–13)
Az ég szerelmére,
szeressétek
a bennem ülőt,
és örömködjetek,
mert ő a nyelv
ízlelőbimbaja,
és a fogak
harapónyomatéka.
Nyeljetek nagyokat,
mert abban
mutatkozik meg
a hozzáértés.
Aki mégis
a pénzben hisz,
és az árak tudója
lenne, hátrébb
sorolja nyelvét,
nem rág és emészt
eleget,
elromlik annak
alhasa,
és savas
kémhatásúvá
lesz a szervezete,
éjjelente
harákolni fog,
mert
az üres nedv
kikezdi
a torkát.
Aki így
emészti
magát,
az nem érti
a bennem
helyet foglalót,
és úgy hal meg,
hogy nem koplalt soha.
Pedig aki
időnként
megvonja magától
a zsíros ételt,
boldogabb lesz,
és a szénsavas,
cukrozott
italok sem
túl jók.
Az ítélet végrehajtása (Jel 14,14–20)
A saját égen fehér
felhő formálódott,
és abból
széles esőszemek
szitáltak.
És az eső nyomán
lett aratni búza
és szüretelni
szőlő, és erjedni
bor.
Nyeld le ezeket,
és emészd meg
mindet, mondta.
Alakítsd
sűrű lévé,
amit majd
megiszunk,
és örömünk
határtalan lesz.
Csészénket töltsd
újra és újra tele.
Vissza a tetejére