Babits Mihály

(A költő egy falusi korcsmában szalonnázik)

Zsírpecsét a falon,
az ám!
Szalonnádat falom,
hazám.

A szalonna kicsinyt
avas,
elviseli e csínyt
a has.

Igaz magyar bendő
enyém.
Jövend a jövendő,
e rém.

Rajtam süveg, rajtad
kalpag,
ne menj el magyarnak,
az vagy!

Csitt, na csitt! Ma szól a
költő,
fennkölten szót szóba
ölt ő.

Múlik napra nap, már
éppen
betelik a naptár.
Végem.

(Vége versemnek is,
mondjunk együtt áment.
Erre az életre
a gatyám is ráment.)

Kosztolányi Dezső

(Szomorú, boldog dal)

Van már lakásom, s van mobilom,
Okos, hű nő a feleségem,
emancipált, s ez jó, tudom,
ő az én nagy-nagy nyereségem.
Van kis telkem, rajt’ gyümölcsfáim,
árnyékot terítenek alám.
Vannak irigyeim, mint Káin
Ábelre, sandítanak néha rám.
Mondhatom, jól élek, olvasók
íméleznek, esemeseznek.
Mondják, jóból is megárt a sok,
de én élvezem, hogy szeretnek,
s olvassák remek műveimet.
Mi fejemben egyszer megfogan,
én elmondom ám mindenkinek,
így mindenki tudhatja, mi van.
Írok hétköznap és vasárnap,
ösmer sok kávéházi asztal.
Az évek egyre-másra vásnak,
ah, Kronosz senkit sem marasztal.
Hidegen hagy, mások mit írnak,
nem hoz már lázba Karinthy sem.
Otthonom lett a Pesti Hírlap,
két flekkemet mindennap viszem.
Bár nem vagyok már mai gyermek,
szorgalmas ipse, nem rest vagyok,
(megkaptam az égi kegyelmet)
bizonyság rá az Est Lapok.
Kitanultam a siker forszát,
írok novellát, regényt, verset,
tudja nevem az egész ország,
de nem is emiatt kesergek.
Ez volna hát, amire vágytam,
e kis morzsa, amit elértem?
Már nem vagyok itt a világban,
S még nem vagyok otthon az égben.

Tóth Árpád

(Őszi kertben)

Bús őszi kertben ülök, kedvem hervatag,
nézem amint a szélverte fák lombja hull,
s ott állnak talpig pucéran, anyátlanul.
Szívük nincs, üres bordák mögé tűz a Nap.

Sajgó szívem mint a megbotozott béka
ugrál keblemben, a sárguló bőr alatt.
Istenem, tán ez az utolsó pillanat,
fájdalmas életem csekély maradéka.

Virágszirmok esőznek neszt alig ütve,
a rozsdásodó fű sziszeg lábam alatt.
Hosszú éjszaka közéig, véget ért a nap...
Csontjaim közt a halál jár szemlesütve.

Megbámulom a májfoltos képű Holdat,
amint kiülnek köréje a csillagok.
Bár ebben a kertben, már mégsem itt vagyok,
Szirén hangjukon hívogatnak a holtak.

(Francia költőket olvasok)

Halott költők édesbús verseit
olvasgatom mohón mostanában.
Dallam és rím: a vers nekem segít,
boldogan sajgott ma is a lábam.

Mallarméhoz a jószerencse vitt.
Mintha édes must forrna dalában,
s élénk színekkel fösti képeit,
bár most setét van, elment az áram.

Csak halkan, vagy még úgy sem mondom el
– két költő között intim a viszony –,
hogyan is lett meg nékem Paul Claudel,

és mintha volna rá oka, ríva
jött hozzám Max Jacob, a hű, s bizony
megszólalt bennem egy okarina.

Somlyó Zoltán

(Könyörgés)

Bocsáss meg, édes Istenem!
Terveid én nem ismerem,
Te viszont mindent tudsz rólam,
Kicsúszott a talaj alólam.

Összekulcsolva két kezem,
Vallom, többé nem vétkezem.
Add meg, ó édes Istenem,
Hogy beváltsam ígéretem!

Beh rég is voltam kisfiú,
Tiszta és jó, nem ilyen hiú
És álnok, amilyen most vagyok.
Segíts, mert összeroppanok!

Mind sötétebbek a napok,
Süssön ki fölöttem Napod!
Segíts meg, édes Istenem,
Jóságodból meríts velem!

Szomorúan csilingel szívem,
Nem tudom, hová is viszem,
Nem tudom célom, nem tudom,
Ahol megyek, nincs semmi nyom.

Ugyan mi marad utánam?
Ködös érzés pár leányban,
Könyvek a poros polcokon...
Rend lesz úrrá a dolgokon –

Ha már szétfoszlott a testem,
Magamat hol kell keresnem?
Jussak, ó Uram, elébed,
S tetszhalott lelkem föléled.

Ady Endre

(Utolsó, átkozott ének)

Vad csók-csatákban csatároztam,
Sok asszony-ölben elvéreztem.
Voltam Valaki, dús kincsű bárd,
Író voltam, bíró voltam:
A kettőt néha eltévesztem.

Bús nőstényekkel víttam hősleg,
Voltam Valaki, Bandi lettem,
Sorsát káromló élet-özvegy,
Agglegény, aki mégis nős lett.
A sors-vadonban eltévedtem.

Nékem ősi jussom az asszony.
Az életem vad szerelem-tusák.
Kemény voltam, az árgyélusát!
Voltam Valaki, Bandi lettem.
Már ég a tűz, hogy elhamvasszon.

Vad csók-csatákban csatároztam,
Bús nőstényekkel víttam hősleg,
Voltam Valaki, Bandi lettem,
Agglegény, aki mégis nős lett.
A sors-vadonban eltévedtem.