(Két nap Faludyval, Szolnokon)

Az estig persze dugig lett a ház.
Mindenki látni akart. „Máris?”
Ahogy belém karoltál, madárnyi
súlyod alatt lett a pillanat irreális.

A közönség előbb megilletődött,
készen rá, hogy rekeszizmát eddze,
s a közelgő éjszaka tépett haját
gyöngyházfényű nevetés ékszerezze.

Bezárva a nyelv titokzatos poharába
a magyar vers a nyolcadik csoda.
Már ötven éve megmondtad,
csak semmire nem figyelünk oda.

Hamar megértetted velünk a magad
választotta, megváltó geometriát,
boldog fikcióban összeédesedve,
hol irodalom, élet egybevág.

Hazárd jelenések vándorútjain
merész légvárak dőltek össze,
de „itthon vagyok, élek”, ennyi
a lényeg, három szóban összegezve.

Azóta tollad metronómja méri az
időt, mely kis dolgok keserves sora.
Valahol a seholban mégis bármikor,
mintha már nem múlna el soha.

Nagy, lapozható levegőben másnap
skálázó gravitáció a gesztenyesoron.
Fürdőzés utáni meghitt, mezítlábas séta;
Tisza-parti ősz Faludyval, Szolnokon.