Mezei Szilárdnak

hallgatni csupán a csendről illik

könnyhullatás szégyen itt ifjúi
hévvel túl közel dörren az ég már
hogy cseng a fül és bár kétfelé áll
egyként mintha ezt kellene tudni

csendben maradni most könnyebb másnál
az vagy akinek épp szárnypróbálás

a dolga s nem hajsza juttat révbe
könnyes szemmel nem illesz a képbe

a zsilip is nyikorog ha nyitják

hullhat rá eső öklömnyi cseppben
míg ázik gyűl alatta is tócsa
és míg fázik gázolva mint kócsag
tudnál tán szárnyalni másért szebben