Hatodik félreértés, Hetedik félreértés
Hatodik félreértés
Mi ugyanabból a világból jöttünk. Azt hiszem,
a testvériséghez elegendő. Nekem
ez a tiszta levegőjű város nem mond semmit,
soha nem is akart igazán megismerni,
közeledésem visszautasította. Ketten állunk
ugyanabban, fogja meg a kezem, el ne
engedje, magát se, kérem, fontos
beszélgetések érnek véget egy hirtelen,
senki nem számította ponton; tudja,
én kölcsönkért szavakkal dolgozom.
Ennyi lelkifurdalással az ember nem jut messze,
évek óta nem voltam sehol, nem mintha
szükségem lett volna utazgatásra.
Hetedik félreértés
A valóságon azt értem: a valóságból
nem értek semmit. Például
van egy férfi, akit csak szatyorral láttam eddig,
nővel soha. Kevés tulajdonsága van
a szakállán és a nőtlenségén kívül. Én ezt
gondolom. Néha a lépcsőház, máskor
az ablak, tizenegy után a mélyedés.
Elindulni egy pontból,
megérkezni onnan, másképp
távolodni többféle módon, de
nem ugyanúgy, nem ugyanabban. Állni
idegenek szájmagasságában, az már
túl egyedül. A valóságon egyensúlyozni
mint lefektetett létrán. Az a férfi tizenegy után
olyan, akit többé az ablakból, olyan, mint aki
másképp nem létezne abban a percben,
az ablaknyi időben szűken, szatyorral,
a valóságon azt értem.
Vissza a tetejére