Aranyszáj, Borulat, Ars moriendi
Aranyszáj
(1660 esztendővel e sorok írója előtt Szent
Ágoston 354. november 13-án, az észak-
afrikai Tagastéban, a mai, algériai Szuk-
Akhraszban született)
lám Ágostonnal egy-napon születtem
(szagolhatod rajtunk a manichaeust)
így hát szépecskén megférünk mi ketten
e füstóarany templomi keretben
mit is elibéd tárva – láthatni most:
mindegy mit mondunk: a HOGYANJA! MÓDJA!
az az elbűvölő és a gyönyörű
de van is igazándi titkos kódja
hogy mintha tenn-elmédben gondolódna
karácsonyfadísz és holdezüstfenyő
az aranyszájúság – az a megejtő
s légyen bár tematikánk sűrű setét
elkárhozás és légyen ama lejtő
Eleve-Elrendelt s kétségbeejtő –
a csengésbongás rhétor művészetét:
polip mágnességét le nem küzdheted!
...Szintúgy a másik: Bach János Sebestyén
mindegy mit zenél – bút bibliát hitet
soha filozófust meg nem térített
és mégis: véle áldott minden estém
általuk áldott szó és muzsikálás
mindegy aranyszáj mit hiblihablatyol
ha katharszisza röptét érte hálás
vagyok: a magos égig nincs megállás
lemarad űrállomás csillaglabor
az értelmét nem – csak a zsongítását
lesem-keresem szónak és zenének
nem istenükkel sor szent képe-mását:
a létegész hű eggyéolvadását –
szállton-elszállni oly jó szállni vélük...
Borulat
még táj se volt még nyáj se volt
még szóra nyíló száj se volt
még szánk se volt még láng se volt
még párkerítő nyár se volt
mezítlen fürdő pár se volt
se ránksugárzó égi bolt
s már itt az ősz
az őszidő
mi őrjítő mi bőszítő
mi őrjítő mi bőszítő
se dombtető lobot vető
se part se kert se rózsatő
se zálogosdit vétető
kirajzó ajzó égető
se bárányfelhő kergető
szüretre érő őszidő
még ősz se volt s
betört a tél
rügyem reménye elvetél
rügyem reménye elvetél
az ég veres a lég szeles
tavaszra nyár-ősz-tél se lesz
ne kútba nézz ne hátra less
a múlás vastörvénye ez
letaglóz nem kivételez
s ezernyi máglyát
gyújt alánk
futó staféta fáklyaláng
futó staféta fáklyaláng
Ars moriendi
„művészet és tudomány: nyúlgátépítés a halál ellen”
(Nyssai Szent Gergely)
ha elgyötörve felkelek
a nyughelyről ahol pihenni szoktam
hogy elvámoljam éjemet
nagy döglött átvirrasztott szakaszokban
a csillapító nem hatott
ideg fájó bűnére nincs bocsánat
örökre búcsút mondhatok
a szűnő fájdalom nagy luxusának
már ágyam bárhogyan vetem:
fényár barlang verem vagy vaksetétség
e nyughelyen nem lelhetem
a fájdalomtalanság fényűzését
versmondás istenverése!
sem áldás rajt’ se menekvésem – abban
versek nyúlgátépítése!
hogy félberontom – hányszor megfogadtam!
csapó halál ő – tengerár:
hullámverés mit vershad meg nem állít
az is bolond ki ellenáll
felhagysz vele – fogadkozol halálig
ha elcsigázva felmerülsz
a száz-nap éji Gorgon-vonulásból
s az ágy szélén sújtottan ülsz:
még mindig itt vagy itt és nem vagy máshol
perelni próbálsz – vaj kivel?
betáncol s rajtad végigver – szökőár! –
a boldogabbik végivel
nyúlgát-hosszú a Szörny: mögötted ólál
alkudni próbálsz – esztelen
barom! facsard ki lélek verítékét
benned-széthulló Négy Elem:
szép kiremegéssel – úgy várd a végét
Vissza a tetejére