Lap egy régi füzetből

Sehol az elmulasztott alkalom
gyors halálra,
sem a növényi élet
(nem mosakszom, nem eszem, nem takarítok,
takaróbarlangba rejtőzködöm),
vagy az új macskalét
talpraeséstől málló mancsokon.

Igazi arcom papírtükörben
csak úgy dereng elő, mint jég alól.
Dermedt sorok,
más lágyság,
más keménység.

Púder a ráncban

Hogy kinevettük a félrekent rúzst,
bohócos arc kormos szemöldökét;
és hagytuk állni a villamoson,
aki szánalmasan próbálkozott
fiatalabbra festeni magát.

Láttuk a látszatot,
de sima homlokú nem sejtheti,
hogy a hiúság lehet hősiesség:
ellenállás egy vakolaterődben,
mikor már munka mosakodni is.

Utak

Az út Mohácsra arra ment,
ahol a hídon János áll:
előrehajló, barna szent,
vállán kopott a kőtalár.

Szőlőszélen pléhkrisztusok
gálickőkék kereszteken,
szederfasorban szél susog
és gyereklábam meztelen.

Makadámon futó kerék,
küllők között kis koppanás;
szívem néha meghallja még,
pedig az út azóta más,

fehér kilométerköve
régen más világon jelöl;
Öreganyám ott jár elől,
hátra se néz, hogy jövök-e?