Gordon Agáta Kecskerúzs című regénye kapcsán

Gordon Agáta Kecskerúzs című regénye ugyanannál a kiadónál (Magvető) és ugyanakkor (1997-es Ünnepi Könyvhét) jelent meg, mint Závada Pál Jadviga párnája című regénye. Akkoriban Závada neve közel annyira volt ismeretlen az irodalomkritika és a nagyközönség számára, mint Gordoné, Azóta Závada neve közismert lett, és viszonylag népszerűvé vált regénye. A 90-es évek magyar prózájának egyik kérdéses, de mégiscsak meghatározó alkotásaként tartja a magyar irodalomkritika számon. Ezzel szemben a Gordon Agáta név továbbra is az emberek többsége számára ismeretlenül cseng, a Kecskerúzs pedig nem élvez nagy nyilvánosságot. Gordon prózája egy pillanatig sem volt irodalomkritikai viták tárgya, az intézményes irodalomkritika jelenleg nem tekinti a 90-es évek kérdéses, de azért figyelemre méltó irodalmi alkotásának.

Ezt a Kecskerúzst övező kritikai csendet tekinthetjük akár furcsának is, hisz Závada Jadviga párnájához képest Gordon műve új hangot képvisel, új nézőpontot vezet be a magyar irodalomba.(1) Ennek következtében további kérdéseket vethet fel, új távlatokat nyithat meg az irodalmi szöveg értelmezhetőségét és a magyar irodalmi hagyományt illetően. Az irodalmi szövegről alkotott fogalmaink és normáink átgondolására, átfogalmazására késztethet bennünket.

Konkrétan arról van szó, hogy Závada diskurzusa az erotikáját a magyar irodalomban szokásos, a heteroszexuális férfi szemszögéből elképzelt patriarchális nőértelmezésből nyeri, Gordon diskurzusának erotikáját viszont a heteroszexuális társadalmi rendben élő, nőkhöz vonzódó nő szempontjából értelmezett nők iránti női vágy szervezi. Ezzel a magyar irodalomban hagyományosnak nem nevezhető narrációs alaphelyzettel Gordon egyszerre tematizálja egy nő nőkhöz való erotikus viszonyát és a leszbikus identitásnak a heteroszexuális normarendszeren belüli megfogalmazásának nehézségeit.

Éppen ezért tarthatjuk különösnek, hogy a politikai rendszerváltás utáni intézményes magyar irodalomkritika nem tartja elég irodalminak a Kecskerúzst ahhoz, hogy komolyan foglalkozzon vele, hasonlóan Galgóczi Erzsébet Törvényen kívül és belül című regényéhez (amely a Kecskerúzs mellett az egyedüli másik olyan nő által írt magyar regény, amely a nő nőhöz való szexuális vonzódásáról szól). Galgóczival kapcsolatban Kulcsár Szabó Ernő azt állítja, hogy „kivételes alkotói elkötelezettsége azonban nem társult hasonló prózaművészeti erudícióval”.(2) Ez magyarul azt jelenti, hogy Kulcsár Szabó szerint Galgóczinak nem volt prózaművészeti műveltsége/képzettsége/olvasottsága. Gordon regényével kapcsolatban Györffy Miklós tesz hasonló kijelentést a világhálón olvasható angol nyelvű könyvismertetőjében, ahol Gordon Kecskerúzsát irodalmi szempontból komolytalannak, gyenge utánérzésnek tartja, egy olyan regénynek, amely nem hoz semmi újat a magyar irodalom számára.(3)

Mindkét kritikus azzal az indokkal utasítja ki az általa tárgyalt női szerző regényét a politikai rendszerváltás utáni intézményes magyar irodalomból, hogy nem felel meg az irodalmiság kritériumának. A helyzet paradoxona az, hogy egyikük sem határozza meg viszont azt, mi a tényleges ismérve annak a magától értetődőnek tartott esztétikai normarendszernek, amely alapján a két leszbikus regény kívül esik az irodalom kategóriáján. A mi szempontunkból most az lesz érdekes, hogyan működteti egy olyan férfi-központú heteroszexista ideológia ezeket a látszólag politikamentes esztétikai ítéleteket, amely mentén (az irodalom irodalmi értékének megóvása érdekében) a nő szemszögéből ábrázolt nő-nő közötti erotikus vagy akár szexuális kapcsolat megjelenítése komolytalan irodalmi témának minősül, ami következtében kizárható lesz az intézményesen elgondolható és megvitatható irodalmi alkotások köréből. Következésképpen lehetetlenné válik, hogy a leszbikus narratíva az irodalom fogalmához társítva kerüljön be a magyar köztudatba. Ez egyben azt is jelenti, hogy a leszbikus identitás a nyilvánosan vitatható irodalmi kérdések között továbbra sem kerül napirendre, elhallgatott és láthatatlan marad, mintha nem is létezne. A továbbiakban arra teszek kísérletet, hogy Györffy esztétikai értékítéleteinek szexuál-politikai vetületét felvázoljam. Ez a politika nem kirívó abban az értelemben, hogy a magyar kultúrában jelenleg érvényes és elfogadott társadalmi (ideo-)logika strukturálja.

A Gordon Agáta tulajdonnévvel jelzett biológiai személy kiléte felől kevés információ hozzáférhető a nyilvánosság számára. Gordon Agáta esetében a szerzőkről szokásosan megadott minimális életrajzi adatok, mint születési hely és idő, valamint irodalmi tevékenység sem kerül nyilvánosságra, még a Labrisz Könyvek „Leszbikusok a szépirodalomban” című számában sem, ahol a többi magyar író, költő, művész és kutató megadja ezeket az adatokat.(4) Az viszont Sándor elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy „a Gordon Agáta név alatt megjelent Kecskerúzs” leszbikus regény, amelyben Gordon arra törekszik, hogy megerősítse a magyar irodalmon belül a leszbikus irodalom hagyományát.(5) Ennek része egy sajátos mitológiai rendszer kidolgozása, amelynek jellegzetességéhez a szöveg utalási pontjai, képi világa és a nyelvi megformálás is hozzájárul. Mindezzel ellentétben, részben a szerző valós kilétét övező bizonytalanságok miatt, egy névtelen rádió interjúra hivatkozva, Györffy arra a következtetésre jut, hogy „a női név férfit rejt,” vagyis a Kecskerúzs írója nem lehet más, csak férfi.(6)

Ettől a ponttól kezdve Györffynek Gordon könyvével szemben támasztott elvárásai kettősek: egyrészről Gordont kizárólag férfi szerzőként hajlandó olvasni egy kizárólag férfiakból álló (esetleges) irodalmi hagyomány viszonyában (Proust, Alain-Fournier, Nádas), amelynek nem sok köze van a regény szövege által idézett hagyományhoz. Ezzel egyben azt is sugallva, hogy csak férfiak lehetnek jó írók, és a férfi irodalom számít komoly irodalomnak. Másrészről azt várja el Gordontól, hogy a témáját látványosan, lehetőleg botrányosan tálalja az olvasónak. Györffynél ekképpen az írói gyengeség jelévé válik az, hogy a regényben a „viszonyok bemutatása teljesen ártatlan” és még a négy főből álló leszbikus közösség megalakulása után is „kerüli a regény a nyílt erotikát”.(7) Paradox módon itt a könyv irodalmi értékének mércéje a leszbikus viszonyok pornográf ábrázolása lenne.

Gordon Kecskerúzs című regénye a magyar irodalmi hagyományban ma még szokatlannak tűnhet. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért, az irodalom területére tartozó, de az irodalmon túlmutató kulturális és társadalmi kérdések kritikai megvitatását teszi lehetővé. A Kecskerúzsra tekinthetünk úgy, mint a leszbikus társkapcsolat társadalmi létjogosultságával és irodalmi megjeleníthetőségével foglalkozó narratívára, vagy mint a magyarországi leszbikus lét társadalmi lehetőségeit és korlátjait taglaló irodalmi vízióra. Gordon regénye e tekintetben megteremti az uralkodó heteroszexista nemi ideológia és társadalmi logika diszkriminatív normái megvitatásának lehetőségét is.

A témán túl, de attól elválaszthatatlanul, Gordon a Kecskerúzsban arra tesz kísérletet, hogy létrehozzon magyar nyelven egy leszbikusként azonosítható írásmódot és intertextust, egy sajátságos esztétikát, amelynek jelrendszere paradox módon egyszerre igyekszik elrejteni és közben egyfolytában a nyilvánosság elé tárni a szöveg leszbikus voltát. E kettős cél retorikai megvalósíthatóságának elengedhetetlen feltétele az ön-reflexió alkalmazása, azaz az elbeszélőnek a szöveg működésére történő reflektálása, vagy a szöveg narratív-stratégiájának a szövegen belüli allegorizálása. Gordon irodalmi projektje ekképpen számos, a jelentéssel, az olvashatósággal, az értelmezhetőséggel és az irodalmi konvenciókkal kapcsolatos kérdéseket vet fel, pontosan azokat, amelyekkel általában a kortárs magyar irodalomelmélet és irodalomkritika foglalkozik és amelyek még további kidolgozásra várnak.

(1) Tudomásom szerint eddig egyetlen komoly magyarnyelvű elemzés jeleni meg a Kecskerúzsról. Sándor Bea: Válaszutak: leszbikus történelem és politika alapjai. Labrisz Könyvek: Leszbikus térerő: Labrisz Leszbikus Egyesület, 2000., 32-38. Lásd még Sándor Beáta: „Constantly Rewriting Herself” Lesbian Representations and Representations of Lesbians in Hungary from the 1980s to the Present. (Publikálatlan szakdolgozat, Central European University, Budapest, 1999.) Köszönettel tartozom Sándor Beának, amiért rendelkezésemre bocsátotta szakdolgozatát.

(2)  Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991., Budapest: Argumentum, 1994. 104-105.

(3) Györffy Miklós: A New Family Saga. The Hungárián Quarterly. Hozzáférés: http://www.-net.hu/hungq/no 147/p104.htm. Elérés ideje: 2002.11.05. „Alongside ihe Proust reminiscences, the distant influences of Alain-Fournier, Péter nádas and others can be sensed. But Agáta Gordon is lighter, more playful and indeed more unsubstantial and superficial than her models.”

(4) Labrisz: Szembeszél. Leszbikusok a szépirodalomban (Labrisz Leszbikus Egyesület, 2001.)

(5) Sándor, 2000, 32.

(6) „Nothing is well known about her, allegedly even the publishers only know a Post Office Box address, although recently an anonymous radio interview revealed ihat the woman’s name concealed a man.”

(7) „... from the point of view of moral conventions the events, situations and relationships presented are absolutely innocent. [...] Anyway, the novel continues to avoid open eroticism.”