Vágta

Én nem tudom, csak elhiszem,
hogy elvesztettem istenem,
s vagy ló vagyok, vagy hintaszék,
és anyázik a messzeség.

Havas réten egy szék vagyok,
és két ütemben hallgatok.
Halkan nyerít bennem a hó,
gyors paripám hintaló.

Esti játék

Most este van meg csillagok
s míg árnyékommal játszom,
a szomszéd ég-bolt kinyitott
s az angyalokra látok.

Az angyalok csak néznek rám,
ezt-azt felkínálnak;
itt a piros, hol a piros?
melyikükkel háljak?

Óceánok üzenete

Akkoriban az éjszaka
viselős volt a holddal,
s a dagadt mellű nyárból
nem maradt, csak egy sor dal.
Az örök tenger és az alkony -
kószáltam lent a parton.
Szeptember vége volt. A vénasszonyok
nyarát eltüntette egy ciklon,
a felhők nyugatról keletre mentek,
késő virágok színekre estek,
de még virult sok semmiség -
ájult szavakba bújva
anyám szidta a messzeség...
Akkor már tudtam,
kőből van a kő,
fából a fa,
és sötétségből épül
az örök éjszaka,
s a titkok mélyén halkan
dorombol a tenger...

Szerelmek

A férfi dühösen szólt - rohadj el!
Te épp azt súgtad, ne hagyj el!
Két pár suttogásnyi távol,
két nő, két férfi egyszerre lángolt
gyűlöletet, mardosó szerelmet...
aztán a másik nő elment.
Hajolva távozott, összetörve.
Mi lebunkózva, róva kört körbe
sétáltunk a park fái között -
a forró átok belénk költözött.
Mintha ketten követtük volna el
a rongyos szerelmet, mely elszelelt.
Hallgattunk, zúgtak a mézes hársak:
társak vagyunk, vagy nem vagyunk társak.

Ki tudja?

Te csaltál meg, vagy én lettem hűtlen?
Az árulás sortüzét ki rattatázta?
Kiért mennék én pusztító tűzbe,
ha nem lennék ennyire árva?

A tények úgy tudósítanak,
túléltem ifjúságomat
s benne téged.
Ülök a perc végtelenjében,
halad az idő és mégsem.

Könyörög, fúj, zihál a szél,
engem szurkai és engem ér.
Fehér a hold, sápadt remény,
lelóg az égbolt peremén.

Csillagok útján ballagok,
hallgat a világ, hallgatok.

Te csaltál meg, vagy én lettem hűtlen?

Parafrázis

Véres, meleg avarban sétál a láb –
ha belehalok sem adom alább.
Mert míg a balsors bennem elidőz,
se nem tigris, se nem őz –
ember vagyok s hiába tiltják,
számig ér mindig a sírás.
Tócsában áll a két szemem,
vétkeznek ellenem, vétkezem,
ölök vagy engem ölnek.

Földre köptem, itt vagyok,
néz le reám az Isten,
lyukas ingem átragyog,
hittem, amit hittem.