Izzasztó májusi nap.

Merev ruhák és merev csokrok.
Útra hajló, virágafosztott
orgonabokrok alatt
ballag a néma menet.
Az iskola megrágta és kiköpte,
az ünnepség utcára lökte
a diadalmas sereget.

Kis batyu fityeg vállukon.
A résén kenyérmorzsa hull.
Az aszfalton amorf tömegben
testek, kálák és kardvirágok
szörnyeteg árnyéka vonul.

A lányok hajában melír,
az asszonyok vörösre festve.
A fia karjára akasztva
jön egy nagymama, szinte sír.

Celofán, krepp-papír zizeg,
liliomok és íriszek,
tintába mártott margaréták,
drótos bokréták, gerberák -

és a visszhangos épületből
egy végtelen magnószalagról
fals harsánysággal az utcára
dől az induló: Ballag már a,
menekül már a vén diák.