gyertyák a konyhádban divatosak mostanság
mindenki aromásított rudacskákkal kábítja magát
tömjén- és fenyőillatok mindenségszag
az én szememben csak fokozott tűzveszély
Ligeti György zenéjére táncolsz és égnek
csonkig égnek
zúg a hűtőgép kattog a radiátor
valaki nyög a szomszédban
talán haldoklik talán élvez
fülsiketítő féknyikorgás
egy hajléktalan próbál átkelni az úttesten
motoros rendőrök jönnek mint dongók
s mögöttük hatalmas hollóként egy fekete autó
új demokratikusan megválasztott tizenhét éves miniszterünk
kórusban kórászok és bámészok
hüledezők és elhalók
elhallók és félreértők
újságírók és teoretikusok
kinézek szobád ablakán benn csak a gyertyák
kinn csak a világ
ködös és mesterkélt
látszik hogy teremtették és
nem keletkezett
idebenn két fotel egy ágy Ligeti György csak lélekben
te csak testben
a sarokban fekete televízió képet már nem ad
de asztalnak még kitűnő olyan mint én
nem tudok semmit nyújtani neked
de terhelhetsz ameddig csak akarsz
év vége van
a kék Duna kutyahúgy a jégkásás úton
bent egy gyertya körül két porszem kering
gyere égj el velem mondja az egyik
gyere haljunk meg együtt mondja a másik
a kicsi megy a nagy marad mindketten bátran és
egyenesen viselkednek
teát főzöl
akácvirágból
a fekete tévén megcsillan a fény
én megvilágosodom

ha megengednéd
hogy megcsókoljalak
nem esne le a karikagyűrű a ujjadról
mondom pajkosan

holló és dongók után ím itt egy szarka is