Poéták, istenek: csuda népek
A bús
Az ember olykor Vajda János,
bánattal bélelt verse számos.
A ginai keblek
Mont-Blanc, meredek hegy,
A csúcsra nem ért költQnk, János.
Az öreg
Hogy megöregedett Jókai!
Beszőrösödtek a lyukai.
Még megy a széppróza.
S a kedves, szép Róza?
Megy a búsba, hitelt rontani.
A virtuóz
Egy szonettben aludt el Babits,
rím nyomta oldalát, mint kavics.
A hideg kirázta,
jaj, a versláb sánta!
Jambust magadra ne haragíts!
A megbántott
Niklán munkálkodva Berzsenyi
Kölcseyt bosszantá, mer’ zseni.
Nem üres a ferslóg,
a füstről is vers lóg,
ő Horáccal szokott edzeni.
A kuli halála
Jól tudta azt Weöres Sanyika,
szó annyi, mint a rosta lika.
A kuli, a kuli
sorsa alakuli,
nem bántja többé a kólika.
Ódondad
Ódáidat Jean-Baptiste Rousseau
részemről nem illeti rossz szó.
A hírnév ritka kincs,
babér fejedre nincs,
az olvasót nem fogja lasszó.
A sors kegyeltje
Eros kertjében él Oscar Wilde,
a közerkölcsbe nagy lyukat vájt.
Pózt magára öltő
létszerelmes költő,
ki gyakorta matat ánusztájt.
A blazírt
Mondják, mikor átment Jean-Paul Sartre,
a fényes Tejút szélére szart.
Hitte az ideát,
sokkal jobb ideát,
már tudja, így van-e, Jean-Paul Sartre.
Költői sors
Egy élten át tanulta Shelley,
hogyan kell egy nőt elviselni.
Mab királynő repdes:
„Mától Percy kedves
én fogom gondodat viselni!”
Szakmai ártalom
Amikor még kicsi volt Heine,
dadája rászólt: „Ejnye-bejnye,
Heinrich rossz vagy megint,
jó anyád majd megint!”
Megfogadta a rímet Heine.
Madách
Nagy magányában Madách Imre,
Sztregován rákapott a rímre.
Fortyog Fráter Erzsók:
„Mindig csak rím, nem csók,
ah, rámégy az idegeimre!”
Fénylik, mert Arany
Őt idézem, Johannes Aranyt,
rég elnémult kezében a lant.
Mit Aranyként megírt,
sok aranyat megért.
Ha hallgat is Arany, ott alant.
A nyugodt
Mélabús költő volt Bajza,
kétfelől lekonyult a bajsza.
„Nem forr főm, se dalom,
ácsi forradalom!
Megrémít a lárma, a hajsza!”
Kétség
Leszboszon Szapphónak fújja Pán,
szarvak ékeskednek homlokán.
Vélük sokra nem mész!
„Zeusz, netán Hermész,
vagy egy bakkecske volt az apám?”
Besavanyodva
Házsártos feleség volt Héra,
és slampos, és ivott is néha,
pedig egykor szép volt
szeme, mint az égbolt -
„Lettem volna inkább hetéra!”
Léda
A hattyúval csináltad Léda,
noha Zeusz döfte beléd a
tőrét, az istenit.
Többé nem istenít
Tündareósz, azt mondja: „Céda!”
Rejtély
Bámult csak bambán Don Quijote,
mikor leverték: „Ki vót-e?”
Sancho meg se nyikkant,
csak egy nagyot nyekkent,
mert épp rá esett Don Quijote.
Költői kérdés
Hol van a zsémbes Margot?
Még őrzi a villoni argó.
És hol van a költő,
a szót szóba öltő,
Francois, a híres csavargó?
Leleplező
Lilla, te istenségnek látszó,
nagy seggq rubensi leányzó,
Vitézünk becsaptad,
fejét elcsavartad,
lólábvolt szándékod, a hátsó.
Sikamlós
Tudjuk, hogy madame Bovaryné,
Nem csupán doktor Bovaryé.
Az olvasó dadog:
„Én Flaubert nem vagyok,
legföljebb kicsit Bovaryné.”
Vissza a tetejére