Weöres posztó
„Z” arat. Húzta,
vonta óriás kévéit
s közben még
emígyen énekelt:
Hütte lépte
Ármatta ló
Éden sütte
Csillagom...
Aztán egyszer csak
kezdett felé kúszni
az árnyék a földön,
és vörösödni az ég
a hegygerinc túlsó
oldalán. Még friss,
de már dühödt volt.
Abbahagyta énekét.
Mert,
bár szerette a reggelt,
itt, a keleti oldalon
mindig korán és
hirtelen lett sötét.
Vissza a tetejére