Két rossz bakmacskám van nekem
Semmire jók s hatalmasok
Förtelmesek ördögi rútak
Bársonytalpuk merő mocsok
Járnak csak szobáról szobára:
A falból kifordul a szög
Marcangol mindent zúz cibál
A fehér dög s a cirmos dög

A hangjuk rusnyán nyarvogó
Prüszkölnek még egymásra is
A vén komondort leköpik
Danájuk büszke bár hamis
És mindez oly rettenetes
Mert nem dorombol csak hörög
Nem hízeleg de kizsarol
A fehér dög s a cirmos dög

Zabálnak disznómódra piszkot
Csámcsognak kaviárt mohón
Virágágyásban rózsát falnak
Sülteken híznak s habrolón
Szellentgetnek kénköveset
És meghasadnak a függönyök
És ezen csudamód kacag
A fehér dög s a cirmos dög

A fehér dög s a cirmos dög
Kályhalángjába kancsalít
Tunyán kövéren elterül
Istent vagy csodát nem gyanít
És prémes teste mint a rongy
Nagynéha húsosat böfög
Így él s tenyész míg a világ
S örökkön engemet szekíroz
Örökkön énrajtam röhög
A fehér dög s a cirmos dög