Olvasóellenes monológmondás

Az attól is függ, nő vagy férfi szorította-e rá
a valóságot az önmagával szembenézésre.

Mit dobott már megint
érintetlenül a háta mögé az idő?
Mit büfögött fel már megint
a sötétségnek teret engedő
kényszerképzeleted?!

Ezúttal is vigye csak el
magával a jó a rosszat!

Miután végeztél az olvasóellenes
monológmondással, csendesedj el!

Az attól is függ, miként
reagálna lélekjelenléted,
ha szembefordulna az érték
az igazsággal, a mosoly a szájjal,
a vér az egyenletesen pulzáló szívvel.

Apa és anya

Az apa viszonya a nők csípőjéhez
és a valóság partjáig kisodródott álmokhoz
csupán annyi változást mutat évek múltán is,
mint a mosolyból kihátrált száj.

Az anya szerhit a realitásokra
támaszkodó érzésekre kell hogy essen
manapság a hangsúly.

Az apa viszonya a lyukba gyömöszölt
transzcendenshez ott és akkor változott
meg radikálisan, mikor meggyőződött
előző énje kivitelezhetetlenségéről.

Az anya haragja a betegség-feltaláló
iránt akkor enyhült meg és ment át
szokatlanul szívélyes együttérzésbe,
amikor már a saját hasznára kamatoztathatta
kiutat mutató tapasztalatait.

Hangkráter

Hosszan és szótlanul nézted a kiszorítósdit játszó
évszakokat. Ahol a gondolatra tigrisként gondolat ront, ott
nagy lehet a gond. Körvadászat, szeszélyes
hangulatingadozás, vidékfejvesztés. A munkahelyeden
felmondtak, ellőtte puskaporát a csönd, elköltöztél
szeretett városodból.
Mondj már valamit! Látnom kellene a lemásolásra kijelölt
valóságot. Értelmezés saját szájíz szerint. Így beszélni csak
mostanában lett szokás. Érzékeid pontatlan passza után
csak jobb jöhet. Írod a néző nézőjét; majd dönt a többség.
Heuréka! Uram, ez itt már Európa? „Helyet akarok neked
találni az életben.” Sóhajosztályozó, energiacsatornák,
melltű. Magával rántotta (tojásrántotta) a belőled valót a
menthetetlen. Felsőországban pilótahalál, alsóországban
érdemrend-visszavonás. Minden másképpen alakul, ha nem
ártod bele magad az emlékcentrikus felejtésbe.
Mondd, a szalonnán kívül mi nem lesz még a kutyából?