Él a cél! - leshetett a tapasztalatlan szovjetkatona.

- A cél, azt mondták, hármas: erősíteni emberségünket, mert persze hogy sajnáltuk őket, közülünk is bárki könnyen közéjük kerülhetett. A Szovjetunióban, nem úgy, mint Magyarországon, ha rosszul viselkedtél a seregben, hamar bevágtak egy büntetőtáborba.

- Meg kellett tanulnunk pontosan célozni! Annyit lőttünk, hogy egy hónap után a legügyetlenebb is csukott szemmel szitává lőtte a céltáblát. Ha nem akartad megölni az élő célt, úgy találtad el, hogy megússza, de ahhoz nagyon kellett tudni lőni!

Mert ha a fogoly élve maradt, szabadon engedték.

- Gondolhatod, milyen lehetett az életük, hogy tízesével jelentkeztek élő célpontnak.

A hátukra betű, s azt kellett kilőni, aki a cél volt, például akin a „P” virított.

- Aki kapásból beleeresztett egy sorozatot az élő célba, két-három lövészet után nagyfiú lett: kiemelték, tisztet csináltak belőle! Mert gondolkodás nélkül végrehajtja a parancsot.

Ilyen kellett, ez lett a legjobb vereskatona.

- Egy kis vodka?

- Dűtsed!

- El kellett találni, mert ha hibáztál, agyonvertek.

Mutatja a fogát, elöl egy sincs neki.

- Puskatussal.

Tiszt?

- Közlegények, a tiszt parancsára.

Áká, kalasnyikov, pépées, meg volt egy negyedik is.

- Volt egy éles tőrünk, kígyómarás ellen használtuk, ezzel kellett azonnal kivágni. Önként jelentkező foglyok mutatták be.

Ezek is szabadultak, ha túlélték.

- Volt bennük azért annyi jóindulat, hogy egy-két órát adjanak nekik, megtanították őket a kígyómarás kivágására. Aztán bedobták a ketrecbe, Ha nem volt szerencséje, olyan kígyót kapott, amelynek a marása azonnal hat.

Valamikor tudta a nevét.

A kígyó megmarta a katonai büntetőtelepen raboskodó önként jelentkező szovjet bakát (erre is akadt épp elég vállalkozó), s a nézőközönségül odarendelt - e pillanatban szabadlábon lévő - sorkatonaságnak bemutatta, hogy s mint.

Vagy sikerült, vagy nem, harmadik lehetőség nem kínálkozott.

- Ezért lőtte magát főbe egy páncélostiszt, amikor tankja átgázolt egy Trabanton. Kiszállt a páncélosból, és a pisztolyával végzett magával. Tudta mindenki, mi vár rá, ha büntetőtáborba kerül. Messzelátóval néztem végig, utána kérdezték, mit láttam. Elmondtam, mire föl a tiszt úgy pofonvágott, hogy az első pótfogam is messze repült. Szóval mit láttál?! Semmit. A gyakorlótéren országút vágott át, a főcsapásnál volt csak forgalomirányító, ahol a Trabant haladt, nem, de arra is jártak tankok.

Balszerencséjére a szovjethonpolgár a szovjetvereshadseregbéli (nagy-, már-már a háborús körülmények közti föladatokat megoldani igyekvő gyakorlaton nyilván eléggé vaksi) T-akárhányassal ütközött.

- Borod nincs?

- Ha nem tetszik a vodka, takarodj a magyar hazádba!

Ennyit erről.

Úgy bántak velük, hogy akkor már inkább a halálos - de némi reménnyel mégiscsak kecsegtető - próbababaság.

- Brezsnyev volt a legpiszkosabb.

- Most már könnyen jár a pofád!

- Mondod te.

- Nálatok is úgy ittak a tisztek?

- Hát nem egy, nem kettő, de ha a szolgálatot elvégezte, maradhatott. Ha nem, repült.

- A kantinban, nem úgy mint itt a jó öreg Kárpátok gerince alatt, sör, bor valóban nem volt, de vodkát kaphattál! Annyit ittál, amennyit bírtál, a lényeg, hogy ne legyen homályos a tekinteted. Őrségben különösen.

- Bajkonurban, ahol Magyar Berci.

- Láttad a kilövőállványokat is?

- Egy francot, olyan negyven kilométer sugarú kör szélén adtunk őrszolgálatot, nagyon jöttek a kémek, hol olaszt, hol németet, hol törököt, vagy amerikait csíptünk el. Veszélyes volt, húsz méterre egymástól a sötétben, jeleket adtunk egymásnak, hogy ne a bajtársunkat lőjük le, de a jeladást az ellenség is észrevehette, és akkor ő puffant le.

Nagyon észnél kellett lenni!

- Hát, nem volt valami aranyélet katonáéknál!

- Azért ott legalább volt mit enned, mert most ha meggebedsz, sem mindig tudsz adni a családodnak.

Aki itt hangoskodik, fél éve nem kapott fizetést. Ruszin a lelkem, mi több, hohol, de hát nem tehet róla.

- Hallod, Brezsnyev.

- Két liter bort is megittunk egy nap. Odamehettél, és annyit engedtél, amennyi kellett. Vörösbor, (talán) malaga meg vodka keveréke, a tudósok kikísérletezték, milyen legyen az arány, hogy kibírd a szolgálatot megfagyás nélkül. Bajkonurban előfordult 44 fok is! A Jeges-tengernél nem volt olyan hideg.

Sok eszük van az oroszoknak ilyen bitang sivatagba telepíteni az űrvárosukat...

- Épp a nagy hideg miatt építették oda, hogy hasonlítson a világűrbeli viszonyokhoz.

Nyáron éjszaka mínusz két fok, nappal - árnyékban (már ha a fátlan sivatagban fát lelsz) - ötven.

Mit meg nem tanult a XX. század második felében az amúgy magyar szovjetkatona! Teremtőm, el ne hagyd!

Ha a kényszer rávitte.

Rávette.

- Él a cél!

Hagyd el.

Még egy üveggel!

Feledni ezt az egészet.

- A faluban nem volt kocsma, a mohamedánok nem ihatnak, de a házaknál találtál bort! Azt, titokban, ők is ittak. A szőlőt eladták, mert nem ők csináltak belőle bort.

Gyűlölte őket a helyi lakosság, de azért volt köztük némi kapcsolat: előfordult, hogy ott lelt oldalbordájára egy vereskatona, a mohamedán suttyók meg rendre leköpték őket.

- Ha nem volt ott tiszt, nem történt semmi, tudtuk, nem nekünk szól, hanem a moszkvai egyenruhánknak. Ha tiszt előtt köptek le bennünket, nem úszta meg szárazon.

Hülyére verték.

- Nem olyan világ volt az, mint Magyarban! Ha egy magyar katona felgyújtja a nemzeti zászlót, kap húsz napot, a szovjetkatonának a vereslobogó elégetéséért a helyszínen golyót eresztettek volna a tarkójába.

Más világ, no!

Egy szó, mint száz.

- A legcsúnyább egy hátlövés volt - mutatja átlőtt tenyerét.

Ha hiszed, jó, ha nem, úgy is megjárja, a kibalzsamozott szibériai jellegű hidegben hogy húzná le magáról a göncöt?

A Kárpátokban lévő kantinban összébb sem kell húzódni, a szesz - mindenféle bajkonuri pancs nélkül is - megteszi a magáét.

- A sivatagban megtörtént, hogy nem jutott el hozzánk időben a lajtoskocsi! Hogy szomjan ne vesszünk, ránk parancsoltak, induljunk neki a homoktengernek, és ha rátalálunk azokra a táborokra, amelyeknek, a fölszámolására küldtek bentiünket, kérjünk tőlük ivóvizet! Hogyne tudták volna a táborokban, hogy mi a hóhéraik vagyunk, de azért volt, akit nem lőttek agyon, kapott innivalót! Katonaszökevények voltak, a dezertálók a szomszédos közép-ázsiai országba igyekeztek.

Na ja, valahol a nagy Szovjetunió déli határánál. Azt a hátlövést máshol kapta.

- A fegyenclázadás leverésekor lőttek meg hátulról, a mögöttem jövő szedte le a fáról.

Ott túl a Bajkálon.

- Irkutszk mellett, a japán partok felől nézve Bajkálon túl.

Az ember el sem hagyta a „hazáját”, s körbejárta a Földet; magyar fiúk Ungból, Beregből, Mármarosból, Ugocsából, meg ki tudja, honnan nem, mert szétszórták, de úgy szétverték 44 után az Erdős-Kárpátok magyarságát... Hogy (hiszed, nem) jutott belőlünk a legtávolabbi haláltáborokba is.

Fogoly; katona; szűzföldtörő földmíves; olajbányász; néptanító; kantinos; ki tudja, tán kabinos is. .

- Gulág volt, testvér, az egész úgynevezett Szovjetunió!

Mely birodalomért úgy odáig volt Amerika.

- Jelentkezhettek volna ők élő célnak, tudom Isten, meggondolják, kivel fognak össze, kit támogatnak, kit engednek majdnem az égig nőni!

Jegenyefák nem nőnek az égig...

Így már mindjárt más.

- Jó másfélezer fegyenc feltört egy fegyverraktárt és az őrség képtelen volt leverni a lázadást; a parancsnok megtagadta a parancsot, főbelőtték, minket küldtek oda rendet csinálni.

Rablók, gyilkosok s más efféle finom szovjetállampolgárok, akiket már nem sajnált meg egyetlen éleslövészetre rendelt szovjetvereskatona sem. Akik kegyetlenül lemészárolták az eléjük kerülőket.

- Bekerítettük őket, a másfélezerből hatvankettőt lőttünk agyon, a többi.

Fejük fölött repülők, ők a kezük ügyébe eső könnyű- s félnehézfegyverzettel: adj neki!

Aknavető, ez, az.

- Lángszóró?

- Lehet, hogy volt, én nem láttam. Belebombázták őket a szibériai anyaföldbe.

- Erről nem cikkeznek máig az újságok!

Újság.

- Vodka és szuk; borzalmas ízű volt az a sokféle szuk: sárga, piros, kék, ki tudja, milyen nem! Akkor inkább. A vodkát a parasztok maguk gyártották; s volt annyi eszük, hogy jusson belőle a katonatovarisoknak is.

- Brezsnyev volt a legaljasabb!

Épp hogy.

Nekik e vastagszemöldökű félkazak, másnak az imádkozósáska kecskeszakállú nemibeteg, amannak a grúz hullarabló, megint arrább valaki(k)nek az ENSZ-szószék karfáját fuszeklijával verő komisszár.

Ki, hogy. Mikor; mely időben szülte a jó édesanyja a muszkaveresszázadba.

- Beszéltem olyan katonával, aki élve hazakerült Afganisztánból.

Hogyne, amúgy az anyja magyarnak szülte (volna).

- Az a mocsok Brezsnyev úgy küldött oda bennünket, hogy gyengébb volt a fegyverzetünk, mint az afgánoknak! Egy nagy hegyi hágón vonultak (volna) vissza a mieink, de semmi és senki sem védte őket, a fölkelők halomra ölték a mieinket. Biztosítás sehol, az afgánok mindenfelől lőttek.

Ha jól látom - mert hogy valamiből (valóban) meg kell élni -, „Kantin az ÉLŐ CÉLTÁBLÁ-hoz”.

- Csak ne lenne ilyen erős a maffia.

Holnap Magyarba kell menni seftelni, mert ők már vodkán is kihúznák azt a pár hátralévő évtizedet, de hát a vászoncseléd, a puja...

- Arra emlékeztek, amikor Kamcsatkában az a nő...

Hogy a búsba ne, arra különösképp!

Bár arról jobb lesz (legalábbis odahaza) mélyen hallgatni.

- A kamcsatkai zászlóalj-anyáról jut eszembe: láttátok a tévében, mekkora a nyomor náluk?! Méghogy nincs, ahogy nálunk sem, fizetés... Nincs villany, nincs fűtés, a csapból nem folyik víz, az üzletek üresek, a gyárak leálltak, a kórházat evakuálják...

- Tudom Isten, odaküldeném egy szovjet évre azokat, akik visszaríják Brezsnyevet, Kádárt!

A szakasz-anyja kamcsatkai örömleányról mi nem jut az obsitos kárpátmagyar szovjetbaka eszébe?!...

- Kis híján engem is elvittek Afganisztánba...

- Dűtsd, ne sajnáld, nem Brezsnyev kantinjában vagy!

... Az anyja köcsögit.

- Úgy, de úgy elraktak, amiért nem tudtam oroszul az Internacionálét!

A szovjet himnuszt hogyne, de a Nemzetköziség Indulóját csak ezt követően verték belé a kantinos legjobb katonabajtársába.

- Amúgy magyarul annyit beszélhettél, amennyit csak akartál!

Szánt szándékkal úgy válogatták össze az egységeket, hogy egy nemzetbéli még véletlen sem kerüljön össze. Így aztán.

- Adtak nekünk.

Amikor csak lehetett, kamatostul megszolgálták a szovjetszeretetet.

- Azért legalább Szenteste ne beszéljetek így.

Miért, az mi?

Na, mi.

Hja; haja; hajh.