Csonk, Körök, Üdülőtelep
Csonk
Egy utcai barátomról
„Kinyújtani már nem tudom.
Csak maradék.”
Még talán az se.
Koldus-tükrökből
kandikáló kések,
három ujjnyi űr.
Nekem naponta
ötven forintot ér.
Azóta.
Körök
Már csak egy zöldbab
és két elfekvő angolna
ízes palacsintája
a Főzelék Bárban
Már csak egy vodka
és két deci vörös
megkeresztelt lépése
a Szomjas Szegleten
Üdülőtelep
ki falkában jár
pajszerrel kopogtat
nyikorgó szavakkal
feszít föl álmokat
véredénye asztali
jobbik fele kóla
büfékben kocsmákban
ragad rá az ünnep
kinyúlt nadrágjában
feneketlen odú
hol kötegekben áll
a felosztott vagyon
Vissza a tetejére