Lámpafény vérzik

Sajnálhatom már melegét,
árasztja hidegét az ágy.
Elhagy mindegyik szerelem,
mint madarát a magas ág.

Fazékban üresség löttyen,
tegnapi ételmaradék.
Lelkem vackán varjúhodom.
Fázós kabát rajtam az ég.

Számra fagyott a némaság.
Lámpafény vérzik: a lelkem.
Szivemen piros sebek.
Odvak üressége bennem.
 

Ami megkötne

A fa fújja vissza a szelet,
végre emberelje meg magát.
A rövidebbet se mindig én húzzam.
Az ütésnek visszaüssek akár.

Ami megkötne, kötözzem én meg,
járhassam szabadon a világot.
Ne az árok ugrassa mindig a lovat,
hanem a ló is az árkot.