ATCGCCGCGCTCCTC...
újra és újra
körülbelül még 3,2 milliárd ilyen betű
omlik tovább és tovább
milliárdszor újra és újra
egy leírható sorozatban az ember-titok
ennyi hát? csupán betűk? betűhalmaz?
hiszen saját képmására...
akkor a biológiai óra állítható mérték?
hihetem még hogy több vagyok, mint egy térkép?
mint egy prófécia? Megbízható prófécia?
hol a hiba?
ATCGCCGCGCTCCTC...
újra és újra
ők írnak mindannyiunkat s aki ezt írta
tudta hogy műve nem örök
még csak nem is változtathatatlan
hiszen e könyv magát folyton
újraírja milliárd alakban
minden másodpercben szétsugárzik a jelen
és a jövő lebomlik elődök emlékeiben
lassan mint egy atomtemető
ükapám fájdalma
görnyeszt össze a villamossíneken
és ükonokám gesztusában
lobban fel lelkiismeretem
a pillanat sem enyém
mutáció folyton változó nagykörút tejút
sejtjeimben talán fekete lyukakat találnék
molekuláris szinten melyek összekapcsolnak
kezdettel-véggel...
ATCGCCGCGCTCCTC...
újra és újra
kezdet a nagy BUMM
az információ születése (vajon mi volt előtte?)
lélegzetünkben lüktet az egész
még ma is a digitális korban
információéhség
globális háló globális hozzáférés
minél többet minél gyorsabban
lökdösődés virtuális sorokban
sorsunk kiszámítható a feltört kód szerint
a dupla spirál digitális sorozata
számítógépeken árusít ki lemeztelenít
ATCGCCGCGCTCCTC...
újra és újra
létünk egy betűsorban leírható
talán minden hiba benne kiiktatható
a tökéletes variáció azután másolható
az öröklétet átölelheti az ember az istengyáros
bár teremtésünk kissé sáros...
lehet mi magunk is egy elhibázott klón lettünk
a szörnyszülött első kísérlet a Sátán után
s csak Krisztus lett a sikerült egy
az egyetlen és megismételhetetlen
a kód feltörve
kinyílt az idő könyve
olvashatunk benne
de hogyan lesz értelmezve?
ATCGCCGCGCTCCTC...