Kunstatárium I., Kunstatárium II.
Kunstatárium I.
barázdált szagú bőr a tenyeren
aszalt gyümölcs, csippentve elcsenem
a magokat kő alá ültetem
ügyesen, s mi kinő még sejtelem
mesékből szőtt gubóvá rejtkezem
és várok, de kővágófű nem terem
csak regékből jön elő rejtelem
szikár hangú, ős-szárú kegyelem
Kunstatárium II.
ősrég szikek közt magány perceg
a vájatból kihajt a bánat
egy kun halmot emel magának
mire a csönd mélán rápereg
a kaszást nagy munka koptatja
bőrén csontot cserz a nap heve
nyalintja a szél arany nedve
mint szenvedést váltó kopjafa
csontot, halmot perceg a bánat
kun bőrén kihajt arany heve
rápereg a szikek csönd nedve
és ős szenvedést cserz magának
Vissza a tetejére