Lapszámok, 2001/1 FOCI

A magyar csillagember

(Kerepeszki Róbert: Csillagember Bp. 2000. Kornétás Kiadó, fűzve, 184 oldal.)

Könnyű lenne azt mondani, hogy kis ismertetőm címét a szóban forgó regény címlapjáról loptam. Igaz is, meg nem is. Mélyebb összefüggésről van szó.

A szerző, Kerepeszki Róbert Szolnokon él. Van annak már egy éve is, hogy először találkoztam a Csillagemberrel, akkor még kéziratos formában. Nem volt ennyire letisztult, ennyire könnyen élvezhető, mint most, amikor csinos kis könyv lett belőle.

Maga a könyv - kalandregény. Szó van benne a második világháborúról, a németek elől Észak-Afrika légterében együtt menekülő különféle nemzetiségű európaiakról. Szigetről, bennszülöttekről és valamilyen nagy titokról. Idegenekről, akik valaha Földre szálltak egy másik világból és bennszülöttekkel találkoztak, ismerkedtek meg. Megtudjuk, kicsoda a rejtélyes „fehér isten”, és sokféle kalandot élnek át a hősök, mielőtt a megnyugtató (?) végkifejlethez érnek. Minderről természetesen nem számolhatok be az olvasóknak - ennél a pár sornál sokkal izgalmasabb olvasnivalóra lelhetnek a Csillagember lapjain. A regény eseményeit különben egy mai keret foglalja egybe, ez időben hozzánk, mai olvasókhoz jóval közelebb hozza a történetet.

Lehet, néhány olvasó azt fogja mondani: „olvastam már érdekesebbet is”, és nem fog hazudni. Mások szintén úgy vélik majd, hogy ilyen „sztorikat” láthatunk minden kalandfilmben, naponta a kereskedelmi tévékben. De akadnak ehhez foghatók a könyvpiacon is.

Ez a regény csak egy dologban különbözik tőlük: azokat nem egy 17 éves szolnoki gimnazista írta!

Mert ez itt a lényeg. A régi politikai rendszerben még a huszonéveseknek sem jelenhetett meg könyvük, vagy csak kivételes esetben. A pártállami művészetellenőrzők úgy vélték, várjon csak sorára az a szerző, ha már mindenáron publikálni akar – minek sietne? „Hadd érjen, ismerkedjen az élettel és a szocializmussal, alkotni ráér később is...” 1989 előtt az számított „fiatal költőnek” vagy „kezdő írónak”, akinek az első vagy/és második könyve még a negyvenedik életéve előtt napvilágot látott.

De mi most, a harmadik évezredben kezdünk hasonlítani a normálisabb) világhoz. Ott bizony sem régen, sem ma nem olyan ritkaság, hogy tizenéves fiatalemberek kész könyveket írnak és azt a kiadók komolyan fogadják, megjelentetik, az olvasók pedig megvásárolják és elolvassák!

Azt írtam az előbb: „kész könyv”. Nos, számomra ez a másik kellemes meglepetés és egyben értékes a Csillagemberben. Szerfölött ritka esemény, hogy valaki tizenhat-tizenhét évesen olyannyira kész művet tegyen le az asztalra, mint az ifjú szerző. Általában úgy hisszük, kell egy bizonyos kifutási idő ahhoz, hogy valaki érett vagy annak tűnő műveket hozzon létre.

Kerepeszki Róbertnek ez hamar sikerült, pedig biztosan nem zseni - de tud valamit. Képes volt már ilyen fiatalon utolérni sok felnőtt írót, akik két-három évtizedes munkálkodás után tudnak a Csillagemberhez hasonlatos regényt írni. Igaz, a könyvében van még néhány apróbb hiba, amelyek elárulják a szerző gyakorlatlanságát – de ezt felfoghatjuk áruvédjegynek, a fiatal szerzőre valló jellegzetességnek is. Később biztosan levetkőzi azt, amit nyűgnek talál, ami már számára is észrevehetően korlátozza majd felnőttes szárnyalását.

Külön öröm, hogy az (alcíme szerint) .,kozmikus utazás Casablancától Egyiptomig” magyar nyelven született meg. Kevés a magyar csillagember, aki fel meri venni a kesztyűt. Amit az angolszász szerzők fél évszázados előnnyel és régóta tömegesen művelnek, arra nálunk kevesen vállalkoznak - jól. Amatőrből van éppen elég, de az olyan szerző, aki egyszerre meri követni a nyugati mintát, ugyanakkor visz bele valami eredetiséget - a Duna és Tisza táján igencsak ritka. Erről a könyvről az a legnagyobb dicséret, ha kimondom: bármilyen idegen nyelven megállná a helyét. Egy jó álnévvel a nyugati piacon is szerény, de biztos helye lenne.

 

(Kerepeszki Róbert: Csillagember Bp. 2000. Kornétás Kiadó, fűzve, 184 oldal.)