„...Írónak születtem, hazudni nem tudok. Engem a labdarúgás nem érdekel. Ezt a férjem nem vette rossz néven. Ide szúrom be, hogy ő, Szepes Béla (karikaturista, grafikus, szobrász), lelkes fradista volt. Különben meg olimpikon, síbajnok, gerelyvető s oly módon amatőr, amelynek még az emléke is kiveszett a magyar sportéletből.

Voltam vagy két-három meccsen, közelről ismertem a leghíresebb focistákat. (...) Még az Anschluss előtt találkoztam Kékesen dr. Sárosi Gyurkával, aki fantasztikus okossággal, lelkesedéssel tartotta össze a Ferencváros csapatát. Bordatörését kúrálta a szállóban. Szellemes, kedves, jó humorú, nagyszerű ember volt.

Beszélhetnék arról, hogy büszkeségünk, a híres 6:3 előtt egy Rákóczi úti hotelba elkísértem férjemet, aki ott lerajzolta az angol csapatot. Feltűnt nekem egy rózsaszínűre púderezett kísérő, aki szánalmasan, nevetségesen sugározta nemi aberrációját.

A meccsen, ahol voltam, a drukkolók egy-egy futballista nevét üvöltöző zűrzavarában döbbenten figyeltem egy verekedést a hátam mögött. Két férfi sörösüvegekkel vagdosta egymás fejét és közöttük egy rémült, tehetetlen feleség sírósan ismételgette férje igazát. Nekem az egész, amit láttam, őrült lázálomnak tűnt. A külső szemlélésen kívül semmi közöm nem volt az egészhez.

Egy másik esetről is beszámolhatok, amiben nem telik sok örömük. A New York Kávéházban beszélgettünk férjemmel egy szimpatikus magyar úrral, aki angol állampolgárként az angol nagycsapat vezetője volt. Ez már az 56-os forradalom után lehetett. Nem sokkal később a magyar úr repülőgép-szerencsétlenségben lelte halálát nyolc legjobb játékosával együtt. Őszintén megrendített bennünket, noha a magyar sajtó apróhírben közölte csak.

De beszélni tudnék-e önöknek arról, miképpen szipkázták ki a Fradiból és vitték át nagy pénzért a Honvédhez a legjobb futballistákat? Ezek közé tartozott a már dörzsölt sztár, Puskás Öcsi is. Még tiszti rangot is kapott anélkül, hogy valaha katona lett volna. Sőt azt is megengedte magának, hogy nem tisztelgett a Vörös Hadsereg magas rangú vezetőjének azzal az anekdotává vált kijelentéssel, hogy tábornagy sok van, Puskás Öcsi csak egy. Az is híres mondása volt, kicsi pénz, kis játék.

Nem tudom, mennyire tartja számon a sporttörténetem azt a forrongásba torkoló eseményt, amikor az Aranycsapat vesztett egy világversenyen, s a dühödt tüntetők betörtek Sebes Gusztáv edző házába, és félholtra verték szegény fiát.

Ennyi mondanivalóm van a labdarúgásról...”