Jegyzet az álmodozásról

nem tudom hogyan jutott ez az eszembe

de nem vitathatod hogy kedves ötlet volt

a te arcodat rendeltem hozzá a dologhoz

bár nem igazán szólt neked

nem volt semmi pornográf se benne

ilyen műfaj a rendes álmodozás

örültem neki mert veszettül öregszem

ezt onnan tudom hogy régen képzeltem ilyet

szóval kint ültél a konyhában véletlenül

egy konyhában amiben le lehetett ülni

nyár volt izzadtunk és nevettünk valami viccen

és azt képzeltem régóta nevetünk együtt

egész nap tartottam magamban mint egy titkot

bár mondom csak kölcsönvettem hozzá az arcodat

nem rólad szólt nem is ismerlek téged

nem is tudom hogy miken nevetsz

de ott volt bennem minden tüntetésen

és könnyen léptem nem is tudom miért

nevettem veled egy elképzelt konyhában és tudtam

ha hazaérek még mindig ott leszel

Átirat

minden kis holmiját összecsomagoltam

hétvége volt és eljött az idő

idegesen topogott a lábával

szorította a rózsaszín medvét

érik a meggy ezt mondta először

az anyja érte jött vidékre

integetett búcsúzásként én meg

arra gondoltam nem lesz apád

a kisfiam négyéves szőke

a családomban minden fiú ilyen

verekedős izgága rossz volt

az én egyetlen fiam

a bíróság meg akarta úszni az egészet

odaadták az anyjának hogy nevelje

mit akar ez a fazon mégiscsak

a családon belüli erőszakot hordja a két lába között

elképzelem egyedül otthon

anyja éppen nagy írónő partiarc

vezérlőcsillag a kimaradásban

ne csináljatok gyereket senkinek férfiak

négyéves szőke kisfiú volt

tündéri beszédhibával az én fiam

hétvégenként az anyja vidékre vitte

idegen férfiak vettek fagylaltot neki

Szerelmes vers

a bevásárlóközpontban álltunk

egy olcsó bort néztél én azon agyaltam

hogy írnom kellene valami szépet végre rólad

ha már két éve lassan hogy velem élsz

pályára raktad lelkem bolygórendszerét

gondoltam ez egészen a pénztárig elkísért

akartam mondani valamit a reggelekről is

de csak az jutott eszembe hogy reggel büdös a szád

délutánra nyilvánvalóvá vált

hogy nem tudok rád egy épkézláb hasonlatot

ha a kedvedért sem tudok szépelegni

mit mondhatnék hát rólunk szép szerelmem

nyilván csak azt hogy kézen fogva élünk

ebben a szartengerben amit életnek neveznek

hogy kitartjuk egymás fejét muszájból

mert ketten elsüllyedni mégis csak vidámabb

hogy bármi van így el tudjuk viselni

nem vernek szét az ordító napok

ha menstruálsz ha faszompicsázom

akkor is mindig életben vagyunk

hogy lehet veled ostobán röhögni

napközben mindig illatos a hajad

és két éve kúrunk úgy szinte minden este

mintha minden minden utoljára lenne

mihez hasonlítanálak hát egyetlen szerelmem

egyre inkább cinikus öreg és fasz vagyok

és ahogy elnézem a helyzet nem fog már javulni

ha lenne rád hasonlatom nem lennék veled