Készecske A Nagy Bibin és a műlovarnőből

Az őrök világossága fényeskedjék a műlovarnőnek,

ki fellépőruháját a felvigyázóké mellé fekteti a fehér éjszakára,

a főbejárat mellé. A cirkuszigazgató engedélyével, élével. Fehér-

személy-éjével a műlovarnő már nem hivalkodik itthon,

hajdan felvágott albumaival. Az első éjféles fe-

delére írva: Túlnan. Szent Péter vár ott. A képek benne szépek.

A jelentésekbe minden második éj belesápad,

olyankor a főőr szarbarna, antik széke órákig lófejfehér. Felér

a látvány az álócskásokéval, kik a sátor előtt egybegyűlve,

kántálva fájlalják a székrontást,

pontosan nem tudni, a mázolmánytól miért ennyire dúltak.

A szemfényvesztők szemfényeket vesznek, a műlovarnő vattacukrot.

Memoriter, ez már egy másik album elején.

Kezdőképén kivehető egy székszerű tárgy fölé szakszerű hajoló.

Annyi bizonyos, hogy ipse. Főőr kinézetű, szíp se, 

akár az igazgató is lehet. Hosszú, vékony

tárggyal mintha egy érkezőnek integetne. A pöcs magol

vagy pacsmagol. Az ekvásztrien ezt a két albumot folyton

egyben nyitogatja, a többivel egyenként, külön-külön szöszmötöl.

Évente egyszer kotlik el velük a manézsban, segge alá polcolja őket,

s a bohóc odalopott kellékeivel sokáig képes rajtuk ülve

húzni a lóbőrt. Ha fent van, a legtöbbször hintalovacskázik,

hóna alól, ha a szorításból enged, hébe-hóba kivágtatnak az albumok.

Megindul a szerte, a szana, a széjjelszét.

Az idő elterül, a képek leperegnek, életek filmjei a halni ké-

szülők előtt. Hamar felgyűjti magát másnapra,

szemében ismét úgy gyúl ki a fény, mint lomok égetésekor

a lóhalál-éjszakákon. Fehérbe játszva, sebtében látszva

és sisteregve. A műanyag felhabzik, a bőrre két szót rajzol

a véletlen cseppfolyás: a fehérent és a feketént.