Kétféle

                  „az én kapjon álmot, a völgy napot.”
                                                                 Gottfried Benn

Kétféle vers van. Az egyik
a sötétségbe akar bejuttatni.
A másik a fénybe.
A sötétség neve titok.
A világosság maga a titok.

Az egyik körkörösen lefelé
ás. Lapátja az én talapzatába
ütközik. Megcsikordul.

A másik felfelé baktat
egy szerpentinen. A virágzó
fák alatt árnyékot szed csokorba.

Századok

A 18. század a fény százada volt.
Egy kis lyukon sütött be a koponya kupolájába
a nap, vagy csak a neve, mint egy templomtető alá.

A 19. század az ész százada volt.
Egy kis lyukon sütött ki a koponya kupolája alól
a nap, vagy csak a neve, mint egy templomablakon.

A 20. század a hatalom százada volt.
Egy kis lyukon sütött be a koponya kupolájába
a lövedék, vagy csak a heve. Mint egy betörő templomablak.

A 21. század a képzelet százada volt.
Egy kis lyukon sütött át a koponya kupolájába
a gép, vagy csak a számításai, mint egy templomtető fölé.

A 22. század az egyedüllét százada volt.
Egy kis lyukba sütött be a kitalált világ
minden éjjel, vagy csak a nap állt be a templomtető alá.

Tudósítás a medence partjáról

                   Szűcs Attila: Figura kékben, fehér fénycsíkokkal

Kék.
A világot kék színből teremtette egy festő.
Egy közönséges művész, egy ravasz zseni.
Kék.
A világot a kék szín teremtette.
Lemondott korlátlan létezéséről,
hagyott egy kis helyet a fehérnek.
A fehér már fény.
A kék csak izgága teremthetnék, Isten öntudatlan
álma a nemlét medencepartjára ülve.
A kék már oxigén.
A hidrogén mellett mindjárt oxigén is lett.
Parányi kék bolygók
az oxigénatomok. A hidrogénnel
azonnal összeadták magukat,
és lőn víz.
Az ősrobbanást tévesen képzelik
forrónak. Inkább forrás.
Bővizű forrása tejutaknak,
vízutaknak. Az első csillagkép
a Vízöntő.
Kék.
A teremtés első öt perce, mint egy medence,
megtelt vízzel.
Fény zuhogott alá föntről, bár még nem voltak
kijelölve az irányok.
És akkor egy fürdőgatyás
alak úszott be a hátán a képbe.
Ő csak uszodába jött,
nem is vette észre, hogy most kezdődik a világ,
csupán az arca, az arca
látszott ki a vízből, nem vallott épp Istenre.
A többi tagja erős fénytörésben.
Erős volt a fény, édes a víz, és talán sós, már akkor sós
az idő, pedig nátrium és klór nem léteztek még,
a medence vizét se klórozták.
Kék.
Mielőtt színként létrejött, már volt kék.
Mielőtt lényként létrejött,
már volt ember.
Mielőtt anyagként létrejött,
már volt víz.
Így tehát a kék hallgatása
nem olyan hazug, mint a sárga fecsegése,
nem olyan természetes,
mint a zöld zúgása.
Fényoszlopok a térben,
fényoszlopok az időben,
időoszlopok a térben.
Kék.
Ké.
K.
É.
K.