erõn fölül szeretni; a megbocsátásról
erőn fölül szeretni
versenyről szó nem lehetett közöttünk,
de az öcskösök, ha épp nem ámulnak
bátyjaik bátorsága láttán, esti kimaradásuk,
szülőkkel való szembefordulásuk miatt,
akkor már legyőzni erősödnek a nagy
testvérüket. „kétszer kettő az négy”,
akkoriban mi még csak hárman voltunk.
sokat mondogatta anyánk, hogy „szeressétek
egymást erőn fölül is”, de azt nem, melyikünk
erején fölül szeressük. például az ötéves,
legkisebbik öcsém erején fölül még lehettünk
volna vadidegenek is egymásnak. apánk ritkán
pofozott fel bennünket, de visszaemlékezve
megrészegült indulataira, csakis az ő
hatalmas erejére gondolhatott anyánk.
hetekig jártam suliba úgy, akár egy
jó tanuló: beavatottan, tudós józansággal,
de véraláfutásos ujjnyomaival az arcomon,
minden verés után. erőn fölül ütött meg
az én apám, egyszerű példázattal értetve
a legújabb leckét is: így kell szeretnünk
egymást, apám belátásán fölül.
a megbocsátásról
először törtél még csak össze. mindenki összetörik,
amikor kiderül, nem ő az egyetlen. majd eltelik
néhány hónap, és a hűségedért cserébe végignézheted
árulód lelki összeomlását.
a megbocsátás csak a szövetségre, fegyelemre vonatkozik,
nem pedig a lelki visszaolvadásra. ez lesz a legfőbb lecke
a következő időkre, de azért ne keseregj, adódhat még
boldog pillanat, és olyan is, ami tovább tördeli
egy életre megfogadott hitvesi kereszted.
Vissza a tetejére