Költöztetés; A nap; Redőny; Utóirat
Költöztetés
Unjuk már, ugye, metaforáink röhejes torlaszát?
Újabban másról sem hallani, csak égitestekről.
„Távcsöveink szorításában álom él, mégis valóság!
Távcsöveink szorításában a letisztult Gondolat süvít!”
De tudjuk-e, hol áll távcsöveink lába?
Bizony mondom, hölgyeim és uraim, egy domboldalon.
Képzelnénk-e, hogy itt minden fűszálnak saját súlya van,
és a fák színét szabad szemmel látni?
Ne tagadjuk, a távkapcsolat rajtunk is kifog.
A költöztetés ideje jött el, hölgyeim és uraim!
Gőgös, hideg bolygóinkat préseljük össze, mint túlérett szőlőt;
ne féljünk, nem vész el az anyag: városok lesznek belőle.
Önök azt kérdezik: „Hiszen úgyis csak álmodunk;
miért cserélnénk nagyot a kisebbre?” Én erre azt felelem:
azért, hogy az álmunk élhetőbb legyen. Élhető
és tapintható, akár egy város elemei.
Vagy mint bármi itt. Mert egy biztos, hölgyeim és uraim:
ahol most állunk, minden fűszálnak saját súlya van,
és a fák színét szabad szemmel látni.
Ha végeztünk, visszajövünk ide.
Szerzünk pénzt, megfizetünk néhány zenekart,
és elhozzuk magunkkal az ismerősöket is.
Aztán elvegyülünk a tömegben, ahogyan
azt már régen tennünk kellett volna.
A nap
Reggel felkelek, mert fel kell kelni
három óra alvás után is; a lánynak
órája van / dolgozni megy / hazajön
a családja (nem teljesen értem, mit
beszél); bocsi, kicsit korán van még
ehhez – mondom. Felhúzza a redőnyt.
Kint már mereven és tántoríthatatlanul
süt a nap. Húzd vissza, légy szíves, szét-
bassza az agyamat ez a kurva világos.
Leszedi rólam a takarót.
…a lányoknál reggel kelni kell, és gyorsan
kell kelni, fogat mosni sincs idő; menni kell,
gyömöszölni vissza mindent a hátizsákba,
átvágni egy ismeretlen város parkjain. El kell
tűrni félig még részegen, hogy mindig úgy van
időzítve minden, hogy pont a pofámba süt a nap.
Egy diákot kérek haza, mondom, és városnévre
javítok.
És mert aludni sincs erőm, csak a megszokott
semmittevés marad: bámulni ki az ablakon.
A mérlegvonás, az éjszaka értékelése. Sokat
beszéltem magamról – gondolom –, egyébként
egészen szimpatikus lehettem. Mozdulatlanul
haladnak el mellettem egy tranzitváros házai.
Közben süt a nap: közönyös melegével felhőket
présel az égből, borostát a bőrből. …Dél lett, mint
szokott, a busz óráján látom. Kéne fürdeni is lassan.
Haladunk a horizont felé, én és a nap.
Redőny
Akarok hasonlítani valamit az elromlott redőnyhöz,
ami mindennap lejjebb csúszik néhány centivel,
mert nem akarok hasonlítani az elromlott redőnyhöz.
Utóirat
A háromsoros versektől kicsit félek;
valaki ránéz, aztán azt mondja:
„Jó. És?”
Vissza a tetejére