Az öregedő Isten
A csokoládét, azt szereti az öregedő Isten…
Fogatlan szája mosolyra nyílik olyankor,
ha csokit lát az Isten, és igen, ekkor valóban
jókedvű is. Kevés öröme van már, nem sok
minden maradt meg, amiért még lelkesedni
érdemes. De a csokoládé! Ha az ajkai
közé veszi, és lassanként a megkeményedett
ínyével kicsit megropogtatja a lassan olvadó
csokiszeletet, nos, olyankor a tekintete ismét
a régi. Érdemes mindeközben az arcába nézni,
szinte évtizedekkel fiatalodik vissza, és
a teste is energikus lesz megint, olyan,
éppen olyan, mint amikor a világot teremtette.
Mint amikor megteremtette szomorú, haldokló
világunkat.
Mondom, a csokoládét, azt szereti az Isten…
És persze a bort. Na azt még nagyon, csokival
együtt, ahogy szopogatja a csokit, és rá egy-egy
korty könnyű, fűszeres vörösbort iszik, na,
ez már maga a boldogság. Csillog a szeme, ahogy
az ajkához emeli a poharat, kicsit vár olyankor,
a szájában megmelengeti a mennyei nedűt, és
szinte érezni, hogy mosolyog kivételes lénye.
Nekem megint csak a Teremtés pillanata jut
ilyenkor eszembe, ha tanúja lehetek a bor
ilyeténképpen kivételes ízlelésének, ahogy
egy pillanatra kilépünk az idő könyörtelen
változásából, és hisszük, elhiszi az Úr, hogy
még bármi lehet. Mindent elfeledtet velünk
a testi élvezet.
Mondottam, Ember, a csokoládét szereti az Isten,
és olyankor, ha csokit és borocskát fogyaszt az Úr,
mondottam, elnyugszik a világ. Nem lőnek egymásra
fegyveres banditák, és ha magasba száll a repülő,
nem fenyegeti semmilyen rakétakilövő, nem történik
erőszakos halál, ha az Úr jókedvűen csokira talál,
és mellé bort iszik. A szomszéd Zsuzsika sem hisztizik,
nem nyafog, hogy fájdalmasan búvik elő a fog, nem
kiabál a házmester sem, hogy áll a lépcsőházi bál,
és a házőrző farkaskutya nem őrjöng vicsorítva
a kis kedvenc sziámi kandúrra, és nincsen ilyenkor
tüntetés semmilyen ügyben, mert köröttünk a teremtett
lények, a nagyképű szerények s a gazdag szegények,
tudják, hogy jókedvű az öregedő Isten. És ilyenkor a világ
már nem hasad tovább…
Mert élni azért szeret, barátunk, az Isten.
Vissza a tetejére