téves

kiállok az erkélyre,

de a szél visszarángat.

a mellkasomban még mindig a múltkori nátha.

amikor hallgatni is gyáva,

a telefont szándékosan félreütöm.

mintha kapaszkodót az a tizenkét maszatos billentyű

(legalább időnként a szívemben verne).

valaki más beszél

a hónapok óta selejtezésre váró műanyag

nyomógombos készülékbe.

annyira kristálytisztán belőlünk.

annyira alig se.

indulásomra

alulra a piros pólót,

milyen más lenne egyszer a kéket,

a pulcsi a szokásos mélybarna,

csak a körkivágása hord srégen félre.

a festék a hajtöveknél

enyhén megkopott, mintha minden hajmosáskor.

de azért feltupírozom. egyre „ombrébb”.

végtére az alapozó is csak egy

matt barna vagy halvány rózsaszín folt marad a csuklón,

míg el nem satírozom. néhány törléssel.

egy-két apró szakadás a hajszálerekben,

elvétve élni. másképp úgysem merek.

keszthely vol. 2.

a víz kék vagy piszkossárga, de akár haragosan zöld is,

csak fölfogás kérdése, most épp milyennek látom.

még nem horgonyoztak le, vagy már nem is fognak soha,

legalábbis a felhúzott vasmacska erről

tanúskodik.

ahogy állok előtte,

minimum olyan tétova, mint

a hajó árnyéka, ami meg-megbicsaklik a vízen.

csak a jég tükörsima,

úgyhogy néha-néha egy kis fodrozódás is. belefér. grátisz.

meg átellenben egy csücsöknyi túlpart,

mintha lenne, időnként fel-feltűnik

a hely, ahová holnap, egy hónap múlva sincs megérkezni.

a keszthelyi hajó az öbölben.

mintha álomba, mintha ösztönösen.

ringatom magam, mintha te,

az átmeneti kikötőmben.

sanzon helyett

az őszt is elengedem, ahogy

a hívogatóan narancssárga sütőtököket

a közértben,

a nyárról itt maradt fagylaltárust

a téren

– titokban már most a sült gesztenyét várom –,

egypáran még mindig sort állnak előtte.

nem zavar a templomtorony felhőbe

burkolózott kongása, amint elüti a delet,

se a cipőm kopogása a macskaköveken.

az a néhány öreg, aki most is galambot etet

a szökőkút körül.

a szelet se érzem,

csak a rozsdabarna bőrdzsekim nyakánál hullámzik bele a szőrme,

ahogy jéghidegen az arcomba fúj.

hazafele még a kenyér is kicsúszik (fordítva fogtam)

nájlonostul.