A poézis privilégiuma

amikor a történelmi atlaszra teszem a karom
Árpád seregei a Tisza helyett vénámon kelnek át
s vérereimben minden délben
halásznak a vitézek legalább fél órát

így a magyar millennium évében
a történelmi kuriózum iránt igen nagy a kereslet
az egyik tévétársaság naponta magas jogdíjat ígérget
a másik egy összegben azonnal fizetne

ám én nem szabok se árat se irányt
mert Árpádék bizalmatlanok a kamerák iránt
így karomban zajlódó történetek
egyetlen és kizárólagos közvetítője a költészet

Papírhajók a Tiszán

közvetlenül a vízpart mellett
senki sem lakik
sem a kék sem tekinteted
a szótagok lábára ráesett a súlyos valóság
azóta sántítanak
alkonyatkor a papírhajók
a Tiszán át
fokozatosan elhordják a délutánt

esténként a konnektorba bedugok négy
hatvan wattos Juhász Gyulát
majd ötünk közt szétosztom a magányt

milyen vékonyak manapság a falak
még a szomszéd szobából is áthallatszik a hallgatás