Lila vers

egy lila verset küldtem neked

ímélben. azt írtam, hogy gondolok

rád. kapóra jött a romantika – ha

itt lennél, ezt mondanám. meg hogy

látod, most zöld a hajam. változást

akarok. kijátszanám az összes hülye

trükköt: elsápadnék, sírnék.

bátorságpróba voltál: Lufthansával

Párizs. s megbotránkoztál, mert

a camembert-re majonézt

kentem. ne haragudj, a halat se szeretem

nyersen! szánalmas, ugye, a szakítási

tervem, de te huszonnyolc, én meg csak

tizenkilenc lettem. tudom, az elején

ez nem volt érv.

öt volt rajtad kívül.

egy spanyol, egy angol, egy orosz és

két lengyel.

Lépéselőny

próbáltam veled a lépést

tartani. két pulóvert vettem

fel, mert egyszer megjegyezted,

még a hátamon is érzed

a szívdobogásom. te is triola-lány

vagy, magyaráztad, hogy míg te

kettőt lépsz, nekem hármat

kell, hogy tartsam az iramot.
mondtad az okát is, rövidek

a lábaim, meg hogy a lábfejem

kicsi. ebből sehogy se jöttél ki

jól. aztán, látod, összerendeződtek

az ütemek: duola és triola.

lassítottál. két pulcsi se kell.

már nem fulladok ki.

Szoli

három rétegben hámlottál le

rólam. azt mondtad, déli típus

a zsánered, befeküdtem húsz percre

a fénybe: garantált barnaság – most csak

hétszáz forint. neked akartam

szép lenni (most megéri!). éjjel rád

gondoltam, mert aludni nem tudtam

(odakozmált valami). aztán első rétegben

lehámlottak rólam a bókjaid. fájt és

viszketett. tenyérnyi foltokban jöttek le

bántásaid. a harmadikban maradék

szavaid. például:

déli típus a zsánerem.

Anyanyelv

érdekes ez a közvélemény-kutatás:

az igazi álom: egy kör a londonájon.

itthon már nincs ideálunk. inkább

odébb állunk. a ködös Albionig

csak egyszer állok meg.

Párizsban, lehet, bejön

az au pair karrier. Dzsorddzsal, Píttel

vagy Sztívvel közös gyerekem

majd felváltva tanulja

az anyanyelveket.