Egyedül sokadmagammal
Szembe törvénnyel
Sodrással örvénnyel
Hátamon zsákot viszek
Homokot körmeim alatt
Buzgárzik ázik a gát
Teremtés-előttiség
Élet-utániság
Tudatot ver a hullám
Halálra túlélésre
Útját ha elállni tudnám
Dobognék szívverésre
A gát alól mint anyám
Szeméből a könny
Csorog a víz a mélyből
Botját veszik a vaknak
Akit magára hagynak
Háttal a fények
Tavasz kukorékol
Lucskos a falu lába
A víz beszivárog a szobába
A fuldokló utak
Égre emelik arcukat
A templom térdre rogyva
Mintha imádkozna
Isten tenyerén szorongva
Tiszajenő Tiszaroff Tiszavárkony
Menekülni nincs hova
Kutya nyüsszög a farakáson
Noé-bárka a szénaboglya
Félelmetes a naplemente
Szolnok Tószeg éjszakázik a gáton
Didereg a Tisza mente
A háztetők belevesznek
Pirosába a kikeletnek
Nekünk nincs innen tova
A bárhova a bármerre az sehova
A Tisza Zagyva ahol összecsap
Ezen a zsák védte parton
Itt nyit ránk pillát a Nap
S itt szüremlik ránk az alkony
Puhul a föld
Sírnak a gátak
A lelkünk meggyötört
A szívünk fárad
Messze-barátaim telefonálnak
Bírja-e még a gát
A meg nem élt sohát
A szoborparkban
Térdig vízben állnak
A vértanú
Tizenhármak
Keresztre vert Isten-fiú
Lobogtat pálmaágat
Álmatlan éjszakámat
Vigyázzák homokzsák-gátak
A gazdák kiabálnak
Derékig vízben állnak
Jertek jertek enyéim
Kicsi tehenecskéim
Tengert húz magára a világ
Sírnak a csigabigák
Világgá szállt a tiszavirág
Fogyatkozva szorzolódunk
Tisza menti a sorsunk
Otthonunk nélkül
Ki ad új hazát menedékül