Elegük van a készételekből. Mindegy, mit rendelünk, mindegyiknek egyforma az íze, mondta a férfi, és esténként, amikor hazaértek, ők kezdtek valamit összeütni. De most nem volt hozzá kedvük, ezért vették ezt a távol-keleti konzervet. A férfi a hozzácsomagolt szerkezetet rögvest eltörte, s miután a hagyományos konzervnyitóval sem boldogult, elővette a szekrényből a szerszámos készletét.

Úgyis megtudom, mi van benned, és milyen vagy, erőlködött a férfi. Már elárulta magát, nevetett hozzá a nő, és törülgette a dobozon ejtett lyukon kifolyt furcsa színű lét. A férfi szuszogva összpontosított, s csavarhúzóval, fogóval feszegette a pléhfedelet. Gondolod, hogy ilyen könnyen elárulja magát?, kérdezte a feleségétől. Csak ki lehet csikarni belőle az igazságot, válaszolt a fiatal nő, és a férfi szemébe nézett. A dobozt feszegető kéz megállt. Letette az asztalon lévő műanyag tányéralátétre a kilyukasztott konzerves dobozt, és leült. Az asszony is így tett. Most erről a dobozról beszélünk?, kérdezte. Mert te valami mást értettél, drágám?, kérdezett vissza a nő. Nem is tudom, felelte a férfi, s múlt heti beszélgetésükre gondolt. Tőled nem kellett kicsikarni a te igazságodat, igaz? Szépen lehordtál az anyádnak, meg az ismerőseidnek, a kollégáidnak. Nem mondtam semmi rosszat rólad, csak az igazságot. Akkor miért jössz nekem ezzel az igazság kicsikarásával, mi? De hiszen a konzervről van szó! Persze, a konzervről! Mindenesetre az egy igazi árulás volt!

Soma, halkult el a nő hangja, ahogy közös nevükön szólította a férjét, mindketten Somának hívták egymást, megbeszéltük a múlt héten. Sajnálom, de az egész nem lett volna, ha nem viselkedsz annyira méltatlanul. Én? Hát nem te voltál, aki egész este ott csüngtél azon az alakon? Téged ölelgetett, nem engem! Mondtam már akkor is, hogy az semmit nem jelent. Jó barátom, munkatársam. Egyáltalán nincs jelentősége, s nem ad felhatalmazást arra, hogy beigyál, engem megalázzál mindenki előtt, s utána pedig egész éjszakára eltűnjél.

A férfi kezébe vette a konzervet, és a már félig kinyitott fedelet kezdte feszegetni.

Ha már árulásról beszélünk, akkor szerinted mi? Ez, drágám, olyan, mint amikor azt mondják, a verekedés akkor kezdődött, amikor visszaütöttek. Az igazi árulás az volt, ahogy te viselkedtél! Emlékezz csak, amikor odamentem, mert láttam, hogy össze vagytok bújva, és úgy pusmogtatok, hogy a szátok is majdnem összeért, ti meg ahogy észrevettetek, azonnal elhallgattatok. Te is csak lestél rám, mint aki akkor lát először. Szinte én éreztem magam kellemetlenül, mert megzavartam a feleségemet hetyerészés közben. Ki tudja, mit beszéltetek rólam? Ugyan már, még neked áll feljebb!? Nem engem láttak ölelkezni és csókolózni a buszmegállóban a régi barátnőddel, csattant fel a nő. Százszor megmondtam, ne higgy a sok bámészkodó vén szarnak, mert azok csak kavarnak! Igen, megöleltük egymást, mint régi jó ismerősök, akik már barátok. És puszit is adtunk egymásnak. Persze, szájra és hosszan, baráti puszit. Nem vagy te Brezsnyev! Mi? Mindegy, a tévében láttam, hogy régen a főnökök smárolták egymást. Ez most hogy jön ide? Sehogy, nem érdekes. De amikor a barátnőddel találkoztál, biztos kibeszéltetek engem. Ezt meg honnan veszed? Neked üldözési mániád van. Azt gondolod, ha valakivel találkozom, akkor azonnal te vagy a téma? Igen, úgy gondolom. Figyelj, Soma! Amikor másnap találkoztam Ágival, a barátnőddel… Csak volt a barátnőm, nagyon régen. Legalább hat éve. Akkor a volt barátnőddel. De milyen pontosan tudod, mikor voltatok együtt. Miért ne tudnám? Nem vagyok hülye, és emlékezetkiesésem sincs. De neki sincs, mert igen furcsán viselkedett velem. Ne mondd, mit csinált? Semmit. Annyira mézesmázos volt, hogy majd’ elhánytam magam tőle. Már az is baj, ha barátságosan viselkedik veled? Nem barátságos volt, hanem színészkedett. Innen jöttem rá a kibeszélésre. Csak tudnám, mi olyan van a mi életünkben, amitől ez a nő így viselkedik velem. De én nem mondtam neki semmit rólunk! Ne haragudj, nehezen hiszek neked azok után, amiket a kollégáim előtt rám üvöltöttél. Be voltam állva. Tiszta maszk voltam, s ráadásul a viselkedésed miatt is berágtam. Egyébként ha nem fogdostatod magad azzal a fasszal, és miközben beszélgettek, nem engem bámultok, nem lett volna semmi. Szerintem neked fóbiád van, Soma. Ha jól emlékszem, annyit beszéltünk rólad, hogy oda kéne mennünk hozzád, mert egyedül ácsorogtál. Még Laci vetette fel, de én mondtam, nagy fiú vagy, majd feltalálod magad. Kösz! Még jó, hogy pelenkázni nem akartok. Mindegy. Ronda dolog volt tőled. Két nap múlva anyádék is nekem estek. Csak azt mondták, aggódtak, hogy mi lehet veled. Mi lett volna? Azt nem mondtad, miért mentem el a haverokkal? Nem is tudtam, hogy a bandával vagy. Lehordtál mindenféle buta dögnek, és elviharzottál.

Na, végre, feszítette le a konzervről a tetőt a férfi, s közben nagyot káromkodott. Mi van?, kérdezte a felesége. Beszakította a körmöm. Juj, ez vérzik is! Gyere, Soma a fürdőszobába! Körbevágom, és leragasztjuk.

Nézd csak, mutatta a nő, miután bekötözte a férje ujját, fehér foltok vannak a körmödön. És az mit jelent? B-vitamin- vagy cinkhiányt. Tudsz még ilyeneket?, kérdezte a férfi. Igen, a körmök még árulkodhatnak D-vitamin- vagy kénhiányról is. Na, meg az alkoholizmusról. De neked egyik sincs ezek közül, talán csak egy kis cink, vagy B-6 hiányzik. Na, akkor én is megnézem a te körmeidet, mondta a férfi, s tenyerébe vette felesége puha tapintású kezét. Na, persze. A kisasszony nem engedi árulkodni a körmeit sem. Eltakarja a körömlakkal. Asszony vagyok, szerelmes nő, mondta Soma, és átölelte a férjét.