Több nőt, fiam, ne merj a szemem elé hozni.
 

Sütő fejelt vissza rosszul egy labdát a saját 16-osa előterében, a labda végül Kovács Gergőnél kötött ki, aki kiszorított helyzetből tüzelt a 16-os jobb oldaláról, de Hegedüs vetődve kiütötte a középre tartó játékszert. Jó hír a tudósítást hallgató szurkolóknak, hogy még mindkét csapat cserélhet egyet-egyet, így lehet, hogy még történik valami a mérkőzésen.A cserék jelentik az eseményt, ami nem jó a mérkőzésre nézve. Ezúttal újra a ZTE II-ben történt váltás: Keszeihelyére Hock érkezett. Némi fölényben játszik a Pécs, támadgat is, de igazán nagy lehetőséget nem tudott kialakítani.
 

Csak faltól falig mozoghatok. Muterkám ma is kizárt, amíg süti a húst, tépkedem a szemöldököm. Rossz szokás, más a körmét rágja, én egyérintőzés közben tépkedem. El kell juttatnom a piros labdát a kék négyzetig. A bal már alig valami, néhány kósza szál, tök hülyén nézne ki, ha utánarajzolnám. Már a második szinten zsákutcába kerültem. Hiába nyomogatom  a fel-le nyilakat, nem jutok ki, az a kis kék ikon a büdös életben nem találkozik a piros pöttyel.
 

Mint a buszon előttem ülő nő körme a nyakán azzal a piros folttal, vörös hasíték, jobb kézzel nyúl hátra, újra és újra kaparja, végre sikerül. A varrt akarja talán lecincálni, egyre jobban idegesít, szólni kellene neki, de legalábbis megbökni, csókolom, hiába tetszik nyúlkálni, seb van, gyógyulásnak nyoma nincs. De nem szólok, nézem a  körmét, falusi asszonyoknak ilyen a körme, tövig vágott, aztán foggal utána igazítják, nehogy beleakadjon a csipkébe, a belet sem lehet hosszú körmökkel tölteni, hát még a fülét súrolni kefével, rágjad. Hátranyúl, kapufa, csak a seb széléhez ér, beljebb van a mély vágás, szurkolok, elérje, hagyja már abba, mert kurvára idegesít. Ez az ötvenes nők gyásza: a toka mentén egyre petyhüdtebb a bőr, azon egyre több a gyulladt pattanás, ráadásul már az is befele nő, ilyenek leszünk mind, mondogatják, külvilágnak semmit, csak hosszú, fekete szőröket az állon és a száj felett. Ez is azóta van, mióta kipakolták, elhízott és szőrösödik, vajon mivel büntet még a kurvaélet. A kozmetikus már meg sem kérdezi, egyből melegíti hozzá a gyantát. A pénztárcába úgy nyúl, istent hisz, lenyelhető legyen a mondat: volt egy bajusz is, mennyivel tartozom. 
 

A sebek idővel begyógyulnak. A horzsolások gyorsabban, a nők marása talán hosszabban fáj. Már ha van a testben élet, már ha érezni tud, és emlékezni is. Ezek  a nők a legrosszabb fajtából valók. Élesre reszelik körmeiket, hogy jól látható legyen a félhold, amit a férfiakba vájnak, hegyesek a fogaik is. Persze nem a seb fáj, hanem a látvány. Ahogy begyógyul, mintha ott se lett volna, ahogy eltűnnek, még csak márványos csík sem marad a helyén. Legalább konzervdoboz lenne, ami nyomot hagy, ha felsért, de ezek mind kurvák. Eltűnnek, elfelejthetőek, egyszer használatos kompaktcsomagok, a férfiember talán, ha az illatra emlékszik, arra valaha horgadt a farka, pavlovi reflexként. Baszki, mekkora dudák!
 

Ezek a nők sosem a férfiakkal dugnak. Mindig azzal a nővel, akihez hazamegy az ember, aki megfőzi, felmossa, felvarrja, azzal, akinek a legjobban fáj. A sebek mélyek, fájnak, de mindet ki lehet aludni, ezt nem tudják az éles körmű nők, azt hiszik, a reszelő fegyvernem lehet. Ők nem ismerik a párna szagát, nem a lábét, ha éjjelre bebüdösödik, nem tudják, melyik seb honnan való. Az asszonyok a sebekre hiúak. Ismerik mindet, tudják, mikorról való, hogy honnan, olyan esetleges. Miközben a tortát sütik, az jár a fejükben, honnan ez a bizalom, miért e rettegés tőled, élet, honnan az erő, ami mégis itt tart, és azt mondatja, jó, minden a lehető legjobban van. Hogyan magyaráznád meg, a gyávaságon túl, hogy maradni kell mégis, a gyerekeket etetni, nevelni, hogy szeretem ezt az embert. De ha még egyszer félrekúrsz, letépem a faszod.
 

Ő lesz, Muterkám, az utolsó. Neki a legszebb a bőre. A széken ül, nézem, finom ívek, a hegek mentén a forradásnak alig van nyoma. Pedig nem vigyáztam rá sokáig, gyors voltam és figyelmetlen, többször is felhorzsoltam a testét. Aztán persze minden lopott órában hosszan kenegettem, becézgettem, hátha hamarabb gyógyul. Muterkám mondta, ezek a sebek lassan gyógyulnak, vigyázzak, ha ilyet okozok, megbosszulják a nők. Rossz szokássá lesz, újra és újra támad az ember, végül már körmöt növeszt, hogy le tudja marni a hámosodott részt. Ezután sokáig hallgatott, pedig rákérdeztem volna, ő kinek volt a sebe. De elfordult, jelezve, számára a beszélgetés véget ért, hagyjam békén. Munkába este fél nyolckor indult, pontban, nyolcra már a kuncsaftoknál kellett lennie. Várták. A fürdőben nagy tócsákban állt a víz, a gőztől nem láttam az arcom, valószínűleg ezt sosem bánta, azért engedte olyan forrón a vizet. A sminket a gőzben rakta fel, vörös volt minden második este a szája, vörösek a körmei is. Néha titokban kicsentem a lakkot, kipróbáltam a lábamon, észrevette mindig. Nem tudom, a gőz mire volt jó. Így is, úgy is, elkenődött a festék, mire hazaért. Azt hitte, alszom, halkan szólt a rádió, tudta, nem szabad kikapcsolnia, arra alszom, arra ébredek.
 

Simonfalvi szerzett egy labdát a félpályánál, és megiramodott a ZTE kapuja felé, szöktette Lovrencsicset a bal oldalon, aki kiszorított helyzetből, 13-14 méterről a kapu előtt keresztbe lőtte el a labdát.Apádra emlékeztetsz. Általános iskola elején behívatta a tanárnő, mert hitleres képekkel ragasztottad tele az öltözőszekrényt. 18 éves voltál, amikor leültetett maga mellé, és azt kérdezte, emlékszel-e a Gabi nénire? Bólogattál. És arra, hogy év végén mindenből a jobb jegyet kaptad? Igen. Zavart voltál, fiam, nem értettél akkor még semmit a világból. Na, az volt a 18. születésnapi ajándékod. Apád egész tavaszi félévben dugta azt a nőt, eljárt hozzá minden csütörtök délután, nekem azt mondta, a haverokkal megy rúgni a bőrt. A tanárnő szikkadófélben volt, apádnak viszont nagy volt a fasza. És ezt tudta mindenki, Fóttól Taktaharkányig. Ezért hívták magukhoz az unatkozó feleségek, elhagyott anyák, hogy amíg Marcika matematikából korrepetáláson van, vagy amíg Kata zongorázni tanul, röpke fél óra alatt helyére kerüljön a világ. Az életben nem ért ő labdához. Csak labdányi melleket markolászott, mintha kapaszkodók, fogantyúk lettek volna az élet nevű metrón, piros gombokkal az ujjaknál, amiket ha nyelvvel izgat, megváltódik. Ezt hitte. Utána hazajött, összevissza hadovált arról, hogy a Karcsi már megint hülye volt, és fejbe rúgták, Pali meg két passzt is kihagyott, a labda a jobb kapufa mellett méterekkel hagyta el az alapvonalat. Csórikám úgy halt meg, hogy egy fikarcnyit nem értett a focihoz. Ezért hallgatta éjszakánként a tudósításokat. Ott baszta el, azt hitte, én nem hallom, és nem veszem észre, hogy a délutáni meccseken ugyanaz a játék zajlott, mint a rádióban előző éjjel.Egy zalaegerszegi védelmi hibát követően Regedei elé pattant a labda a zalaegerszegi 16-os előterében, aki nem sokat teketóriázott, hanem jobb lábbal, 17-ről lövésre vállalkozott, azonban a labda a jobb kapufa mellett méterekkel hagyta el az alapvonalat.
 

Muterkám, kapcsold már ki azt a rohadt rádiót.
 

Apámat eltemette a nője, anélkül, hogy szólt volna róla. Mit csodálkozol, életében is nagy fasz volt, most halálában se kellett volna mást várni tőle. Fogd be a szád, Mama, aztán mégis én hallgattam el, mert Muterka nem bírt sírni. Csak nézett maga elé, és közben éveket öregedett. Láttam apát, amint meglátja ezt a nőt, láttam benne azt a szépet, amire azt mondja, ő lesz a feleségem, holtomiglan-holtodiglan veled akarok lenni. Anni azzal kezdte, ha akarom, menjek el a személyes holmikért, ő nem nyúl semmihez. Látni se bírom, nemhogy hozzáérjek. Közben szuttyogott a telefonba, a Deutsche Telekom erősebb vonalakat adhatna, erre gondoltam, meg hogy fogalmam sincs, mit kezdhetnék a személyesekkel. Egyáltalán, mire gondol ez a nő? Alsógatyákra, órákra, szemüvegtokra, borotválkozószettre? Ennyiben maradtunk, mondta, hív, ha van valami, ha túl lesz a pánikon, ha alszik majd pár órát. Elképzeltem, ahogy a franciaágyon egymástól szigorúan kétcentire sorakoznak a fésűk és a pengék, a megtalált ósdi gumióvszerek, amiktől az öreg undorodott. Ezt is tőlem örökölted, fiam, apa, dögölj meg, dögölj már végre meg, vidd magaddal a stoppolt zoknikat, a MEXX parfümöd szagát, hiába locsoltad magadra, büdös vagy, rohadsz, irtóztalak megölelni, menj el, határokon túl vagy már évek óta, hát most kopj le innen is, ne lássam, ne érezzem, takarodj belőlem, és takarodj anyából is. Fogd be, fiam, a szád. Hihetetlen jelenet játszódott le a pécsi kapu előtt. Sütő akart hazaadni egy labdát mintegy 27 méterről, azonban gyakorlatilag átemelte a labdát a kint álló Hegedüs felett. A kétségbeesetten visszafutó kapus már nem tudta volna megmenteni a góltól csapatát, a labda azonban hatalmas szerencsével néhány centivel a jobb kapufa mellett pattogott ki a pályáról.
 

Időbe telik, de meg akarok bocsátani. Nem az üdvözülésért, hanem mert nem hiszek a dühben, ami ellenem irányul. Én, fiam, sosem haraptam nyomokat a testen. A test szent, ezt mondogattam, de legalábbis hittem benne. Aztán az élet arra tanít, nem az. A dühből és a kéjből nem marad semmi. A sikolyok elhalnak, el a nyöszörgések és a rángások is. Ami megmarad egy ideig, mert emlékeztet arra, ember vagy, lehet benned jóság is, hiszen szeretnek, az máshonnan való. Hogy ki mellett ébredsz, hogy kit hívsz fel, vegyen már tejet, kenyeret, mert később érsz haza. Aki tudja, te a törülközővel hosszabban szárítod a talpad, gondosan törlöd az ujjaid közt a vizet. Annak vagy a belső sebe. Ami miatt nem akarja, hogy lássam, hogyan szórják rá a földet. Azt hányni kurvák is jók. A sár lemosható, vetkőzz, eressz vizet, a sebekhez óvatos leszek, elég, ha az én szemem marja a gőz.
 

Vigyázz rá jól, fiam, ez a lány nem bosszúra termett.