Fogyókúra

Lilla kitalálta, hogy ő

bizony túlsúlyos, s ezen

most változtatni szeretne,

mert ha ezt így folytatja,

mármint az esti degeszre

evés szokását, akkor pár

év és gurulni fog, s hiába

mondtam Neki, hogy semmi

baj a súlyával, mert így tök

jó, így tökéletes, és inkább

híznia kéne még, nemhogy

fogynia, és egyébként is,

aki sportol, annak nem szabad,

de tényleg nem szabad diétáznia,

de ő nem fogadott szót,

sőt közölte velem, hogy vegyem

tudomásul, hogy Engem ellep

a kór meg a méreg, tele vagyok

mindenféle szeméttel belülről,

és ha azt látnám! Na, azért ez már

túlzás, Lillácska! de Lillát

nem érdekelte, mert ő most

meg fog tisztulni, és vett egy

halom gyógyteát meg biolevet,

mert ő fogy és méregtelenít egyben,

engempedig meg fognak zabálni

a bacilusok, és közölte,

ha a méregtelenítésnek

vége, új életet kezd –

remélem, nem nélkülem –,

és akkor csak illatmolekulákat

fog enni ebédre, mert az is

egy darab az ételből, ezt is olvasta,

illatmolekulákkal és fénnyel fog

táplálkozni, mint a buddhista

szerzetesek, és nem volt most

kedvem lebeszélni Lillát,

néztem, ahogy issza a büdös

leveket, ahogy esténként

megitta a méregtelenítőt, teából,

ahogy nyöszörögni próbált,

mert éhes volt, de én nem szóltam

Hozzá, még hogy megesznek

engem a férgek – mormogtam

magamban, Lilla nem szólt, mert

túl büszke volt, és ezúttal

hisztizni sem volt mersze,

pedig már nagyon, de nagyon

korgott a pici pocija, és tudta,

esténként szemlét tartok, nem

hiányzik a hűtőből valami, és tovább

folytatta a méregtelenítőt, amikor

megsajnáltam szegényt, s felajánlottam

néhány illatmolekulát a vacsorámból:

Gyere, Lilla, szagolj nagyot a levegőbe!

S Lilla elsírta magát, s én megkönyörültem

a kicsi lányon, mit is tehettem volna,

s átadtam a vacsorámat Neki,

s ezzel szabad útját engedtem

Lilla földi enyészetének.

A gésa

Én előző életemben Gésa voltam,

ecsetelte Lilla, és kíváncsian

lesett rám, mit szólok ehhez,

de nem szóltam semmit, inkább

kacarásztam rajta, mert annyi

hóbortja volt már, előző

életeiről pedig ne is beszéljünk,

hetente váltogatta, hogy ő

ki is volt, persze ez mindig

attól függött, hogy éppen

milyen filmet néztünk a tévében

vagy a moziban, épp melyik

főhőssel azonosult, míg ő

hódító vagy csábító nő volt,

vagy épp fáraó, mert álmában

fáraóként szeretkezett egy nővel

vagy rabszolgával, aki én voltam,

szóval rám a mellékszerepeket

osztotta, s most is a gésás film

után kitalálta, ő gésa volt,

mert ő igazi művész, és nemcsak

a testével, de szellemével is

hódít, ahogy az igazi gésák,

és megkérdeztem, vajon én

mi lehettem, közölte Lilla,

hogy én egy japán főúr voltam,

az ő szeretője, Na végre egy

jó szerep! s Lilla folytatta a

gésás életére vonatkozó jeleket,

mert most már tudja, hogy

Ő biztosan gésa volt, hisz

a munkahelyén is bevezettek

egy új programot, aminek a

rövidítése gesa, és ez már

több puszta jelnél, bólogattam,

hogy ez tényleg több puszta

jelnél, s hogy igazat adjak a

Lillának, egy japán főúrhoz

illően megajándékoztam

két szép gésagolyóval.