Lekenyerezés

Bár mindenét elvesztette, 

semennyivel sem lett kevesebb.

Napok óta tart az előítélet-idő.

Fagypont alatti nyugalom.

Még azt is beleírta versébe:

mivel kenyerezte le éhségét.

Semmit nem rejtett véka alá:

sorsát a porszem sem kerülhette el.

Az élet éppúgy számít az ügyét felkarolóra,

miként a kényelem előnyeit élvezőre.

Esze hamar ellőtte puskaporát,

nulla találat, nulla gondolat. 

Jelzés

Miként lélegzetet vett,

s fokhagymát a csarnokban.

Pirossal aláhúzott csámpás

járás, plagizált mosoly.

Esze helyett a száját járatta.

A kínálatban és a keresletben is

helyet csinált a hiányérzetnek. 

Tapasztalatból eredeztetett versek.

A felhők mögül előbújt telehold

csak félig-meddig vágta ki a rezet.

Sebesen a dőlésszög irányába

vonul a rozsdavörös hangyasereg.

Attól életszerű

Az a legkevesebb, ha beengeded

hiányérzetedbe

a pihenésre vágyó lemenő napot.

Ki az, akit nem kurtított meg az idő?

Mért fontos tudnod:

a régmúlt vagy a tegnap

tapasztalatai a szavahihetőbbek?

Hitegető hidegedő időben.

Attól életszerű, hogy öröktől

fogva létezik. Nincs kishúga,

rosszkor, rossz helyen még senki

szavába nem vágott éles késsel.