Szőkeső, szakokat lírok tenhozzád, háromsirályokat,
megszolgáltál érte, mióta tetőt tart a terasz,
záporban tesztart őtte rat, zuhéban szart tőte art,
zivatarban teszart tőrt a reta,
szakadatlanul győzhetlek bámulni, míg tartasz,
szakadatlanul bámulhatlak a tető alól.
Altető óla, Hernádkak, itt jóié vagy,
kifizetődő bámulni téged, nincs annyi savad,
mint a hegyei jogú városban, itt jól tart a világ,
nekem jut tetőre, vagy jól lírok, és úgy. Kizárt,

hogy ne lássak összesőzést a lírás és a jólét között.
Sárlír és téljó, isten (lírben most jönne a korr.: Isten)
és hozzád közt meg pláne. Pl. van söröm, kell a jóléthez,
terasztető alatt jólébámulás közben sörözni műremek.
Vagyis háromsirály: szőkesőjöttem, szőkesőláttam,
szőkesőztem, sztem lodzsát nem lennék képes lírni,
nem a tető helyett, a lodzsa sztem legalább olyan
zavarba ejtő szó, mint a lichthof, képtelen lennék
versbe lírni szőkét. Szőkeső, tudom, tarthatatlan
a helyzet, de félek a zavarba ejtő szavaktól,
meggyőznek arról, hogy zavarba esni, főleg lírben,
egy darabig még nem szeretnék. Ha most így lenne,
hiányozna a verstető a fejem felöl,
vagy ha lenne, beázna, egy beázó verstető alól
képtelenség szakadatlanul bámulni a világot,
amíg tart vagy amíg én tartok. Vízkereszt,
vagy amit artok: ha szakadsz, nálam nincs világvége-
hangulat, sirályvers címén folyik artképzés
a Hernádkaki Nemzeti Szőkesőversiskolában,
diplomaosztás jobb esettben kábé kéthetente.
Amikor még másért bújtam előled, nem figyeltem
lírzajodra, lírszagodra, feleennyi nem voltam,
a rendszerváltás előtt egy nyíregyházi panelház
ajtaján csodálkoztam rá előled szaladva a krétairatra,
G+M+B, furcsálltam, házáldás címén miért a lakást
áldják meg, háziáldás és lakásiáldás között
éreztem olyan jelentős különbséget,
mint nem sokkal később a nyíregyházi Stadion
és a Szőlősi utcai homokszemek között,
a Stadion utcai homok porzó volt,
a Szőlősi párzó lehetett volna, de nem jött össze
az sem, hogyhogynem a párzásról is beszélek,
nincs is Szőlősi utca Nyiregyen.

Rendszert váltottam, operációst, rossz adatok között
ülök a szobámban, búsan, egyedül, és a fájl-jó múltra
gondolok. Na, szőkeső, erre varrjál GMB-t. (Mentom
gyo elhiszene gém, de ívemörza ökkéatidé,
malimbaá géted átlak, tékaromba géted árlak,
mentom gyo elhiszene gém.)