Kis csöndes eső. Csoszog. Tapogat.
Volt egy masszőrnő. Ebben ő a nagy.
Ő volt. Országos! Esik is, nem is,
s egyszer csak itt is, ott is áll a víz.

Tengerek, tavak tékozló fia,
akit sosem lát viszont az atya.
Füvekbe, fákba, tócsákba veszik,
mossa vánszorgó percek partjait.

S a gyorsakét is! Árvíz? Jégeső?
Mintha vesztene, játszik az idő.
Nem másik masszőr, orkán, cunami,
a maradék kártyáit rakja ki.