csak

csak céltalanul
ugrálva a lapos köveken
ahogy az idő haladhat
valami ismeretlen
cél felé a puha
perceken tovább tovább
olyan lehettem a
szürke parton mint egy
másban megtörtént
érzéki csalódás
mígnem felzúgott
kagyló-agyamban
egy sosemvolt
ősi óceán

hát így

már nekem volt kellemetlen
olyan hangosan keféltek
folyton a fürdőszobában
magyar barátom s gyönyörű
kínai közgazdász csaja
hogy megköszönve a néhány
napi szállást meg miegymást
zavart megkönnyebbüléssel
mint egy „valóságsóból”
váratlanul és idejekorán
kiesett versenyző még
éjjel leléptem az utolsó
metróval az öböl túlpartjára
a túl otthonos Berkeley-ből
San Francisco színes magányába

Egy mondatban mit jelentett?

Egy mondatban mit jelentett?
A régen várt tavaszi reggelt,
mely a tágra nyitott ablakon át
bezúdul millió ingerével,
megszédít és lassan felemel,
mint egy földöntúli csel,
mígnem a felhőtlen égből
egy váratlan esőcsepp pottyan le
és folyik hidegrázósan végig
a hosszú téltől hamuszürke testen...

túlsúly miatt

túlsúly miatt kellett átpakolni
és már akkor kiszúrhatták
utasok kifosztásában
jártas vizenyős tekintetű
reptéri alkalmazottak
a végül San Francisco-i
élményekkel átitatott
béléses barna bőrkabátomat
utólag végleg megfosztva
a tévéemlakótelepre
remegve várt hazatérés
mégiscsaklehethogyjólesz
gyerekes illúziójától is

már itthon

már itthon ért utol a botrány
hogy a helyi seriff és b. neje
illegális fegyverarzenált
gyűjtött titokban éveken át
s a készletet házukban halmozták
fel ki tudja mire készültek tán
államellenes összeesküvésre
fondorlatos bankrablásra
esetleg gyűlölték a színházat
minek egyébként volt néhány jele
s a tisztes emberek védelmében
móresre akarták tanítani
a szabadtéri előadásokon
hangoskodó színészeket
vagy mint a rend őreinek úgy
gondolták fel kell készülniük
minden eshetőségre és japán
partraszállás esetén így rögtön
gerillaharcot kezdhetnének
de lehet csak jólesett a hideg
vasakkal összebújni egy-egy
fejfájósabb Blue Lake-i reggelen